Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Tóth József: Vőfélykönyv Németgencsrol I. rész

VŐFÉLYKÖNYV IMÍGY KEZDÉ AZ NAGY VŐFINY KÖSZÖNTÉSIT: Ittvaló lakosok, vidíki jámborok, szerencseváró szüzek, ifjak! Vagyok ezen böcsületes háznak násznaggyá, vagyis gazdája az összegyűlt seregnek befogadásáro, az én beszédemnek meghallgatásáro, jó kívánságomnak helybenhagy ásáro. Böcsületre méltó kedves násznagy uram! Sok jókat érdemlett édes gazda uram! Kegyelmetekhez volna egy vagy két szavam, hogyha bemenetelre engedtetik utam, de nem más, hanem elsőbb én, és dicsértessék az Ur Jézus Krisztus neve. Szerencsés jó estét kíványok mindeneknek. Valakik ez örömtelve összvejöttek, szerzett örömökben ők riszt vehessenek, Istentül áldottak mingyájan legyenek. így vettem föl beszédemet 1874-ben Januárius 24 napján úgy, mint vőlegén uram szóllított engem egy kis fáradságro, vagyis vőfinyi kötelessigre, szolgálok néki tehetségem szerént. Nem célom, hogy itt ol sokat beszéllek, e tisztességgel sok üdőt el tölcsek, az házasság felől egy vagy két szót tegyek, majd annak utánna innét tovább megyek. Az házosság szent örömnek titkos gyülekezete, kiket az igaz szeretet ez hajlékba vezete, megvallom, hogy ily tisztes nép között szóllani alig merek, mivel az közhelen való szólásra vagyok gyerek. De bízván beszédemben ami hibát ejtenék, gyengeségemet tekintvén azt majd elfelejtenék, amit felteszek magamban, majd elperulálom, hacsak a beszidem közben rám nem jön az álom. De azon leszek, hogy ébren és frissen tartom eszem, még meg nem teszem szent kötelességemet, mellel ezen jelenlevő házaspárnak tartozom, sok ajándékom lesz, mostan behozom. Egy néhány sovány versekkel állok azért most elő, szólván a szent házosság és a lakodalom felől. A szent házosságot az Isten szerzetté, midőn Ádám úrnak Évát párjául rendelte. Regenten is úgy volt, aki házosodott, vagy magyarosan mondom, mikor párosodott, cselekedetének tiszteletére mennyekzőt tartott, kedvére vigadott. De régi eleink sokat tétováztak, tétovázásokkal fölöttö hibáztak, mikor illen szokást kezdenek bevenni, vagy nekünk is abbul példásokká lenni. Mert minek örül a vőleginy, mikor házossági nyőben vagyon, szegin talán annak, hogy elveszti szabadságát, vagy hogy kettőzteti addigvaló agságát. 24