Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Simon Endre: Szabó László: Százéves a szentgotthárdi szakképzés

SZÁZÉVES A SZENTGOTTHÁRDI SZAKKÉPZÉS Nehéz feladatra vállalkozott dr. Szabó László a „Százéves a szentgotthárdi szakképzés" történetének megírásával. Ennek oka egyrészt az, hogy az iskola iratanyaga nem található meg egy helyen, mert 1950-ben a megyei iskolába történt beolvasztáskor, az irattár egy részét az anyakönyvekkel együtt, a megyei iskolába szállították. Másrészt azért volt nehéz feladat, mert 1972ben már elkészült Simon Endre kutatásai alapján „Az iparoktatás története Szombathelyen" c. mű, amely forrásul szolgált a többi ipariskola történetének megírásához. Ezt követte Sárvár, Celldömölk, Körmend iskolatörténete. Szabó László tanulmánya most zárósoraiban szerényen rámutat arra, hogy „a rendelkezésre álló időből és forrásokból ennyire futotta". Igyekezett az ismétléseket elkerülni és csak a szentgotthárdi iskolára vonatkozó adatokra támaszkodva, bővíteni az iskolatörténetet. Elismerésre méltó a helyi sajátosságok bemutatása, amelyek azonban nem sokban különböznek a szombathelyi, vagy a vidéki iskolák sajátosságaitól. A szerző ismerteti az ipar kialakulását és a ciszterciek szerepét a város életében. Talán a céhes ipar utánpótlását kissé bővebben mutathatta volna be. Az iskolai rendszerű oktatást a vasárnapi tanodák előzték meg, ahol a főtantárgy a rajzoktatás volt. Az 1872. évi ipartörvény eltörölte a céheket és így elkerülhetetlenül megmutatkozott a rendszeres iskolai tanoncoktatás szükségessége. Szombathely megelőzte az 1884. évi törvényt és már 1883-ban megalapította a tanonciskolát. A törvény ugyanis már 1872-ben előírta, hogy ahol 50 tanonc van, ott a községek kötelesek külön gondoskodni a tanoncok oktatásáról. Ez Szentgotthárdon 1890-ben kezdődött. Ekkor még nem különült el az ipari szakma a kereskedőitől, sőt a vendéglátóitól sem. Kik mentek tanoncnak? A Vasmegyei Lapok 1882. november 12-i száma megadta a választ: „Iparos csak az lesz, akiből szülei semmi mást nem csinálhatnak, vagy aki nem tanul, vagy aki nem tanulhat." Ezen belül azonban mást is tapasztalhatunk Szentgotthárdon. A szülők törekedtek megismertetni gyermekeikkel apáik foglalkozását, sőt a munkába is befogták őket. így nem volt új és ismeretlen a szakma a gyermekek előtt. Az iparos-szülők igyekeztek gyermekeikkel a polgári iskola 4 osztályát elvégeztetni, hogy intelligensebb iparosokká válhassanak. így alakultak ki Szentgotthárdon az iparos-dinasztiák. Ilyen volt a Dampf, a Fénusz, a Lipp, a Schrei és a Neuherz családok. Érdekesen és részletesen mutatja be Szabó László ezt a történeti folyamatot. Szentgotthárd így a kiváló kisiparo92