Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Tóth József: Vőfélykönyv Németgencsről II. rész

TÓTH JÓZSEF VŐFÉLYKÖISTYV NÉMETGENCSRŐL II. RÉSZ A SZAKÁCSNÉKRUL íme násznagy uram, a szakácsnék mellett mikor felállottam, de mellettek meg is haragudtam, mert midőn a konyhában jártam, olyan szót hallottam, hogy amit oda sem hoztam, azt is elvüszöm. És dicsekednek és gágognak mind a ludak. Minden szóbul csak mongyák: igyunk édes komámasszony. Ürmös bor a hordóban, de az egyiknek már megesett, mert a tüzhelrül leesett, a másikat meg a hideg ellő te. A harmadik meg a kezét égette el. Az már a jele, hogy az Isten bünteti őket, mert már másfél akó bor az kár, mit a ludak ólja mellé elöntözgettek, és már tiz annyi az kár, mint az haszon. Azért kénytelenittetnek az asztalnál ülő vendégek hogy mind fölkeljenek és hazamenjenek, és magokkal annyit hozzanak, hogy holnapután négykézláb könnyen hazamehessenek. íme Násznagy uram, a szakácsnék a konyhában pörülnek nagyon, hogy egy döglött tyúkot hárman vertek agyon, mindenik azt mondja, ő ütöttö agyon, pedig már döglötten egy hete láttam a ganaj on. Azért ebbül lesz a vacsora, aki ebbül eszik, nem éhül meg soha. De uraim, mindenki vigyázzon magáro, hogy meg ne fulladjon az döglött tyúk csontjában. Nem tudhatom, mért oly szomorúak az hivek. Talán én annak az okát meg is tudnám mondani. Látom az asztalon a tányér és öveg üres, de attul kedve nincs senkinek. Azért hát szakácsnék nyujesuk be nekik az első tál ételt, amaz Gábriel atyánktól küldött drága szép eledelt

2 Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek, ezzel vigezem rövid beszídemet. De tudják meg ő kegyelmek, az én fejem nem Írástudó, és az én kezem nem kalendáriom nyomtató, hogy többet beszéljek, amit gyenge elmémből kigondolhattam, azt röviden el is mondottam. Gyakran elszaladtam az oskola mellett, de nem is tagolták az én tenyeremet, fel sem is poroszták az én alfelemet. De már mast kimegyek, nyitva hagyom az ajtót, őkegyelmek pedig nézze a megvetett üres asztalt! AZ ELSŐ TÁL ÉTEK BEVÜTELEKOR Az első tál étel itt vagyon, behoztam, de hogy el ne ejcsem, mindig imádkoztam. Ha te rosszul imádkoztál, én jobban imádkoztam, Szakácsné asszonyokkal jól meg is sózattam, jóízű, van mondva, kölesek ápitussal. Nosza, 63