Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - S. Pável Judit: Emlékeim a Vasi Szemle évfordulója alkalmából

Ez a munka t.i. életkérdése a lapnak és így a szerkesztésnél is fontosabb, mert néhány megértő és szakértő jóbarát, mint pl. mi vagyunk, szervezetbe való tömörülés nélkül is szinte tökéletesen megoldhatják a szerkesztést és a cikktermelés kérdését, de, ha az anyagi ügyeket, az olvasótábor szervezését és állandó gondozását egy gyakorlati érzékű és lelkes központi és több vidéki járási ember nem vállalja és el nem végzi, akkor a szerkesztőknek hovatovább nem lesz kinek a számára szerkeszteniök a lapot." Küzdelmeiben legtöbb segítséget, jó tanácsot, konkrét intézkedést néhány helybéli hűséges barátjától és munkatársától, ezen kívül Beké Ödöntől, Bogyay Tamástól, Várady Imrétől, Várkonyi Nándortól, Visky Károlytól kapott. Tudatában volt annak, hogy értékeset és maradandót alkotott a Vasi Szemle életrehívásával és életbentartásával a magyar kultúra számára. Munkatársai, kortársai mind tisztában voltak azzal, hogy a Vasi Szemle egyet jelent Pável Ágostonnal akkor is, ha az emléktáblákat, Magyar László obeliszkjét a Szemle nevében állíttatja fel. A Vasmegyei Múzeumbarátok Egyesületének megalakulását egy előkészítő bizottság szervezte, de Édesapám személy- és névszer int hívott meg sok embert, minden válasz- névszerint- hozzá is érkezett. Amikor 1944-ben a folyóirat kiadójaként —a sajtótörvények miatt— a Dunántúli Tudományos Intézetet tüntette fel kiadóként, a megállapodás szövegében így fogalmaztak Szabó Pál Zoltánnal és Géfin Gyulával: „A Dunántúli Tudományos Intézet semminemű anyagi felelősséget és szavatosságot nem vállal sem a nyomdával, sem a felelős kiadóval és főszerkesztővel szemben. Az Intézet az erkölcsi támogatáson túl semminemű anyagi támogatásra rendszeresen nem kötelezi magát." — „Mindennemű kiadói és szerkesztői munka a főszerkesztőnek dr. Pável Ágostonnak a kötelessége, ő egyúttal a felelős szerkesztő, felelős kiadó és kizárólagos laptulajdonos is." Ez a jogi helyzet az 1958-as újraindítással megváltozott. A kiváló szerkesztő utódoknak Kiss Gyulának és Horváth Ferencnek merőben más nehézségekkel kellett megküzdeniök a folyóirat színvonalának fenntartásáért. Egyszemélyi felelősségük azonban megszűnt. A mai középkorú és fiatal generáció már csak íróink, újságíróink, tanáraink és az idegenvezetők révén ismerhetik meg Pável Ágostont. Közvetlen utódai, tanítványai nagy tisztelettel és szeretettel szóltak és írtak róla. Apámat műveiből és írásainak minden sorából könnyen eleven példaképpé lehet varázsolni, mert félreismerhetetlen stílusa, szíve dobog bennük. Ezért írta róla a kedves tanítvány dr. Kiss Gyula, hogy: „... Pável Ágoston élő és ható erő nemzedékünk történelemformáló cselekedeteiben." 33