Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)
2. szám - ADATTÁR - Tóth Gábor: Történeti csontanyag a fejlett szocializáció bizonyítéka
TÓTH GÁBOR TÖRTÉNETI CSONTANYAG A FEJLETT SZOCIALIZÁCIÓ BIZONYÍTÉKA A történelmi korok emberi csontmaradványainak vizsgálatába beletartozik a paleopathologiai (őskortan) értékelése is. Maga a paleopathologia kifejezés a palaios (ősi) és a pathos (szenvedő) görög szavakra vezethető vissza. Egyik részterülete a veleszületett fejlődési rendellenességekkel (dysmorph jellegek) foglalkozik. Ilyen esetben az eredmények nem csak a maradványok vizsgálatából adódnak. A mai orvostudományra támaszkodva összehasonlításokra adnak módot. így egyes súlyos rendellenességeket értékelhetünk úgy is, hogy az önálló életvezetéssel mennyire összeegyeztethetőek; milyen fokú és minőségű ápolást, gondozást igényelt az illető gyermek, hogy a becsült életkort elérhesse. Az ezt feltételező magas színtű szocializáció, humánus gondolkodás, a gondozásra szoruló gyermekről nem lemondás; mindez jellemző a közösségre — annak fejlettségi szintjére. 1989. júliusában Ikerváron a szombathelyi Savaria Múzeum régészei honfoglalás-kori leletmentő ásatás során furcsa gyermeksírra bukkantak. A 109-es számú sír töredékes, vetemedett koponyája, mérete és alakja miatt vízfejűséget, hydrocephaliát sejtetett. Ezért a csontvázat „in situ", földdel együtt ládába ácsolva szállították a múzeumba. 1992. áprilisában dr. Buda Botond ideggyógyász, dr. Puskás Tamás radiológus és Vincze Antalné E.U. Gyermekotthon főnővérének bevonásával, komplex módszerek alkalmazásával kezdtük meg az antropológiai vizsgálatot. 1 A 6 év körüli gyermeknél (korát 4-8 év között adjuk meg, mivel biológiai fejlődése eltérhetett a maitól) beigazolódott a hydrocephalia ténye. Ez az elváltozás a liquorkeringés akadályozottságára vezethető vissza. Az anyának a terhesség korai időszakában történt vírusfertőzése szerepelhet létrehozó okként. 2 A vizsgálatok arra utalnak, hogy a rendellenesség olyan nagyfokú volt, hogy a gyermek életét fekve töltötte, állandó gondozásra szorult. A jelenlegi hasonló eseteket figyelembe véve (modern orvostudomány vívmányai, korrekciós műtétek) kijelenthetjük, hogy a honfoglalás-kori, szórt sírós temetkezésű (valószínűleg még nem keresztény) népesség mindent megtett a gyermek életben maradásáért. 34
