Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - Kuntár Lajos: Iskola a magyarság védelmére —Szentgotthárd gimnáziuma 100 éves—

tercita rend -és bizonyosan a kormány sem— támogatja a gotthárdi felvetést, az iskolalétesítését kezdeményezők az ügy támogatójául megnyerve és maguk mellé állítva Széli Kálmán rátóti földbirtokost, volt pénzügyminisztert, a város országgyűlési képviselőjét, erős hittel és akarattal saját erőre támaszkodva kezdték meg az 1893-ra eredményessé vált algimnáziumi alapítást. Szentgotthárd rendkívül nagy anyagi terhet vállalt és viselt gimnáziumáért.

7 E tény értékét növeli, hogy az adófizető polgárainak egy része nem volt magyar anyanyelvű. Az ő tehervállalásukat bizonyára gyermekeik továbbtanulási lehetőségének megteremtése motiválta, mint ahogy ezért akarta a gimnáziumot a város magyar lakossága is. Az iparos és kereskedő réteg gazdaságilag megerősödve, természetesen vágyott gyermekei révén a társadalmi felemelkedésre. Mivel ez elsősorban tanulással volt lehetséges, a vágy teljesülése helyi középiskola létesítésével látszott legkönnyebben megvalósíthatónak. Lényegében a tisztviselőknek, az inteligenciának is ez volt a legkedvezőbb, hiszen náluk gyermekeik továbbtaníttatása egyértelmű kötelezettségként jelentkezett. A gimnáziumalapítás korabeli dokumentumainak ismeretében látni kell, hogy a fenti mozgató erő mellett a létrehozók szándékaiban más célok is lebegtek. Mégpedig: a nemzeti öntudat erősítése, a magyarnyelv féltése. A kiegyezést követő évtizedekben elevenen éltek még a Bach-korszak németesítő törekvéseinek emlékei. A magyarság védekező reflexei 1867 után nyíltan működhettek, s a nyolcvanas években kezdeményezési erővé válhattak. Az bizonyos, hogy Széli Kálmán, Vargha Gábor és társaik a magyarság védelmére szorgalmazták a gimnázium létesítését Szentgotthárdon. „A NÉMETSÉG ÉS A SZLÁVSÁG HULLÁMVERÉSÉBEN" Gyuráky József városbíró és Molnár Gyula jegyző a fentebb idézett emlékiratukban „az idegen és nemzetiségünket veszélyeztető befolyás kiszámíthatatlan következményeinek kitett kis város polgárainak a magyarság és a magyar kultúra érdekében" kérte a minisztert a gimnáziumnak nyolc osztályossá fejlesztését, „hogy szükséges nagyon szükséges két feliül kavargó örvénybe torlaszt építeni, mely visszavesse a vészes áradatot." A veszély azóta nagyobbodott: „a két áradat, a szláv nemzeti eszme és az „Alldeutsch" törekvés még jobban kifejlődhet, még erősebb hullámokkal tépik s szorongatják a magyarságot... a mi kis városunk: őrszeme a magyarságnak! Közvetlen érintkezésben vagyunk a két fenntemlített áramlattal: a legelső község déli irányban vend, a tótság előőrse, nyugati és északi irányban német, csupán kelet felől vékony sávban húzódik idáig a magyarság." Az egy évtizede indult algimnáziummal kapcsolatban feltett kérdésre, hogy megfelelt-e a feladatának, a határozott igent, így indokolja az emlékirat: „A különböző 8