Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Varga J. János: A körmendi uradalom és a 19. századi Rába-szabályozás

Az értekezés készítői három lényeges mozzanat köré csoportosították elképzelésüket: 1. a Rábával párhuzamos malomcsatorna építése, 2. a malomgát maximális magasságának meghatározása, 3. a folyó veszélyes, Körmendtől délnyugatra eső kanyarulatának levágása. Mindhárom kapcsolatban áll az eredeti célkitűzéssel, a malom zavartalan működésének biztosításával, mégis ennél jóval többet nyújtanak a szerzők. Véleményük szerint a malomcsatorna — felvéve a Rába Vas megyei mellékfolyóit — csökkentené a Rába vízszintjét, ugyanakkor ezt megtisztítva minden akadálytól: malmoktól és gátaktól, "szabad vízágy lenne," vagyis biztosítaná a nagyvizek gyors lefutását. A Rábának így kettéosztott vize nemcsak Vas megye javára szolgálna, hanem Sopron és Győr megyének is, mert nem terhelné túl sem a malmokkal megrakott Kis-Rábát, sem az Öreg-Rába alsó szakaszát, tehát mindenütt csökkentené az elöntés veszélyét. A malmoknak egy külön csatornába történő áthelyezése egyébként Beszédeséknek nem önálló elképzelése, ezzel már a 18. század második felében készült Krieger Sámuel-féle tervben is találkozunk. Sőt a malomgát maximális magasságának meghatározása sem új. Perényi János 1808-ban készült munkája is az árvizek egyik okának tekintette a malmok előtt erősen földuzzasztott folyóvizet. A vizsgált értekezés azonban a körmendi malom megmentésére készült, ezért keresi a megoldást, s közben számos gyakorlati utasítást ad leendő építőinek és működtetőinek. Ha már a malomfej megemelését nem tanácsolhatja az árvízveszély növekedése miatt, valamennyi keréknek külön zsilip megépítését javasolja, hogy azokra azonos víznyomás nehezedjék, s a molnárnak ne kelljen a víz felemelésének veszélyes módjához folyamodnia. A malom biztonságos működése érdekében pontos műszaki leírást közöl: meghatározza a zsilipek szélességét, a vizes- és fogaskerekek átmérőjét, sőt még a fogak távolságát is. Végül a tervezet harmadik lényeges mozzanata: a kanyarulatátmetszés gondolata szintén nem újkeletű, fölbukkant már Perényi János említett tervében is. Figyelemre méltó azonban, hogy az értekezés szerzői egy évvel Beszédes József átfogó Rába-szabályozási tervének megszületése előtt, itt körvonalazzák először elképzelésüket — feltehetően Beszédes hatására—a malmok hasznosításáról és az árvízveszély egyidejű csökkentéséről: a kanyarulat átmetszése után a holtágban kell elhelyezni a malmokat, eléjük kettős zsilipet építve. Az 1827. augusztus 28-án kelt értekezés tehát nem előzmény nélkül való. Szerzői fölhasználták Krieger Sámuel és Perényi János tervének egyes részleteit. Viszont e munka eredményeire is támaszkodott Beszédes József, amikor 1828-ban a malomcsatorna megépítésének és a kanyarulatok átvágásának szükségességét hangsúlyozta. Forrásunk így az összegező és a továbbfejlesztésre egyaránt lehetőséget kínáló értekezés helyét tölti be a 19. század első harmadáig készült Rába-szabályozási tervek sorában. Nem tudjuk, hogy a "tudományos tervezet"-et elfogadta-e Batthyány Fülöp és sor került-e a javaslatok gyakorlati megvalósítására. Valószínűleg nem. A következő évek adatai ugyanis csak kisebb jelentőségű karbantartási munkákról szólnak: így például Harangozó János arról tudósít 1835-1836-ban, hogy a körmendi határban és a várkert közelében "a Rába szaggatása ellen felállított sarkantyúk (t.i. véd78