Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Varga J. János: A körmendi uradalom és a 19. századi Rába-szabályozás

művek) újra megfonyattattak és köveccsel meghordattak... és a partok megerősét­tettek." 24 Közben elkészült Keczkés Károly terve, amelyről úgy tűnt, hogy lendületet ad a holtpontra jutott Rába- szabályozási kísérleteknek. Megvitatására az érdekelt me­gyék küldöttei — mint említettük — Győrben ültek össze 1838. szeptember 24-25­én. A megbeszélésen, a körmendi uradalom képviselőjeként, megjelent Harangozó János is, aki két hónappal később részletes jelentést készített Batthyány Fülöp szá­mára arról, ami a Rába-szabályozás ügyében történt. Az uradalmi mérnök beszá­molója két szempontból érdekes. Már sejteti a Vas megyeiek különvéleményét Sopron és Győr megyével szemben, ami később a folyószabályozásból történt kilé­pésükhöz vezetett, ugyanakkor egy Duna-menti utazás árvízvédelmi tapasztalatai­ról is tudósít — amelyet a váci és soroksári töltések építésének megtekintésekor szerzett — s ez azt jelenti, hogy Vas megye nem akart hátat fordítani a szabályozás ügyének, csak más úton kívánt haladni, A győri ülésen Zichy Ferenc királyi biztos terjesztette elő Keczkés Károly tervét, amelyről a következő véleményt olvassuk Harangozó János levelében: "...engem nem annyira az egész vármegye Rába szabá­lyozása, mint őhercegsége körmendi uradalma érdekelne, és az ebben teendő me­derváltoztatásoknál a körmendi régi és szecsődi mostani malmokra nézve nekem külön nézeteim is volnának." Egyébként is Vas megye szempontjából "sok szembe­tűnő hiányosságok és céliránytalan tételek fordulnak elő" a tervben — folytatja Ha­rangozó —, ezért szükségesnek látja, hogy azon vármegyei mérnökök közreműkö­désével módosítsanak, és az új értekezést a Bécsi Központi Igazgatóságnak és a vár­megyének is bemutassa. 25 A győri megbeszélés után Vas megye visszahúzódott minden komolyabb szabá­lyozási tevékenységtől. A körmendi határban sem folytak munkálatok, csak a folyó­hoz közel eső várkert mentén erősítették meg időnként a védőműveket. 26 Néhány esztendő múlva azonban — éppen amikor a Rába átfogó szabályozásá­nak ügye holtpontra jutott — Körmend mezőváros tanácsa arra kérte a megye elöl­járóságát, hogy intézkedjék a város határában pusztító árvizek megfékezése érdeké­ben. Vas megye hatósága négytagú bizottságot jelölt ki — közöttük Bezerédj László táblabírót és Kovacsits Zsigmond megyei főmérnököt —, hogy készítsen javaslatot a körmendi folyószakasz szabályozására. 1845. október 29-én Bendekovich Mihály uradalmi tiszttartó és a városi tanács képviselőinek jelenlétében megvizsgálták a kritikus partszakaszt. Előbb a várostól délnyugatra, a Rába hídján túl fekvő terüle­tet járták be, ahol tapasztalták, hogy "a Rába ... három helyen már 7-8 öles ágyat vésvén, ezeken kisebb árját is a sokkal alább fekvő Csörnöcbe önti", majd "a varasdi nagy postaútnak szolgáló töltés által akadályoztatván az adózó nép tetemes kárával elszaggatja" azt, s akadályozza, sőt életveszélyessé teszi a közlekedést. Látták, to­vábbá, "hogy az úgynevezett Kis János szeg és a káposztáskertnél lévő nagy teker­vénnyel magát oly igen a város alá ásta, hogy a városi tanácsnak aggodalma a Rába parthoz közel fekvő házak veszélyeztetése tekintetéből valóban nem alaptalan." Sőt "ezen nagyobb kanyarulatból szokta a Rába a gréci postaútnak egy részét, az úgyne­vezett fasort (allét) árvízzel elborítani, s ... a közlekedést nehezíteni." Ezután a bi­zottság Körmendtől északkeletre, a várkert végével szemben fekvő partszakaszon 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom