Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Varga J. János: A körmendi uradalom és a 19. századi Rába-szabályozás

mai mellett, Sopron és Győr megye birtokosainak is jelentős jövedelmet biztosítottak.

7 A 19. század a magyarországi vízszabályozások, és így a Rába történetében is, új korszakot nyitott. Az állam már nemcsak a hajózható víziutak szabályozásának ügyét támogatta, hanem — felismerve az ismétlődő árvizek által okozott károk jelentőségét — a megfelelő képzettségű és létszámú mérnöki kar, valamint a szükséges anyagi bázis létrehozásával bizonyos segítséget adott a kisebb folyók rendezéséhez is. Világossá vált, hogy a meder alkalmankénti tisztításával, a malomtulajdonosokkal folytatott vitákkal és az ideiglenes védművek építésével nem állhatják útját az ismétlődő árvizeknek, a hordalék lerakódásából és a malmok építéséből származó károkat csak a folyómeder szabályozásával lehet elkerülni.

8 A 19. század elején Perényi János királyi biztost küldték ki, hogy a Rába-szabályozás ügyét előmozdítsa. Perényi a korábbi tapasztalatok hasznosításával új szabályozási tervet dolgozott ki. Mindenekelőtt elrendelte a folyómeder kitisztítását és az alámosott partok biztosítását, majd irányításával megkezdték a folyó kanyarulatainak átmetszését. A malmokkal kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy az átlag 7,5 m. széles Kis Rábából a malomgátak csak 3,5 m.-t foglalhatnak el. Meghatározta a duzzasztógátak maximális magasságát

9 és megtiltotta, hogy a molnárok árvíz idején bármit is őröljenek. A királyi biztos működésének legjelentősebb eredménye a mederszabályozás, a kanyarulatok átvágásának elkezdése volt. Ezt a munkát a 19. század elején — figyelembe véve a helyi kezdeményezés szerény lehetőségeit, a műszaki szempontokat és a nagy kockázatot — csak állami irányítással lehetett elvégezni.^ 1828-ban készült el Beszédes József "sárvári és dunai királyi fővízmérő" szabályozási terve. Beszédes, aki 1819-1825 között a Sárvíz és a Sió szabályozásánál dolgozott, saját tapasztalataiból indult ki. Terve egyúttal kísérlet volt az árvízvédelem és a vízhasznosítás korábbi ellentétének föloldására, és Perényi János elgondolásának továbbfejlesztésére: a Rábát úgy kívánta szabályozni, hogy a malmok is megmaradjanak. "Az árvizek legfőbb okának nem a malmokat, hanem a folyó kanyarulatait tartotta. Ezek átvágása után a malmokat a holtágakban kívánta elhelyezni, amelyekben kettős zsilip szabályozta volna a víz magasságát." Ezzel azt akarta elérni, hogy az átvágásokban a meder a malmoktól ne iszapolódjék föl.

11 Az 1820-as években Vas, Sopron, és Győr megye mérnökei készítettek felmérést a Rába mentén. Ennek revíziójával és a szabályozási terv elkészítésével Keczkés Károly hajózási mérnököt bízta meg a Helytartótanács. A jelentés 1833. áprilisában készült el, amely a folyó első szabatos vízrajzi leírása mellett a Rába-vidék tudományosan megalapozott rendezési tervét is tartalmazza. Teljes képet ad a Rába és mellékfolyóinak vízjárásáról, a meder állapotáról és a vízgyűjtő területről. Adatai a későbbi szabályozáshoz kiindulási alapot jelentettek. Elődjeihez hasonlóan Keczkés is a folyó rendezetlen, kotrás nélküli medrét, kanyarulatait, fákkal benőtt partjait, a hidak és malomgátak helytelen építését tartotta az árvizek okozóinak. Ahol a meder túl széles volt, párhuzamművek építését javasolta. A szabályozás alapja azonban nála is a kanyarulatok átvágása volt, amivel a folyót 1/3 részével kívánta megrövidíteni. A malmokat a folyó balpartján haladó malomcsatornába akarta el73