Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - Ács László: Az őszi elmúlás költője —100 éve született Ősz Iván —

"A Körmendi utca 6.sz. házban jutottunk egy szoba-konyhás kis udvari lakáshoz. Az udvar, ahova kerültem, elég tágas volt, csupa szegény munkásember lakta apró lakásait. Egyik lakás szomszédunk muzsikuscigány volt, én nagy úrnak gondoltam, mert fekete kemény kalapot hordott, mint az urak, és fekete ruhában járt. A másik szomszédunk vasúti pályamunkásként kereste kenyerét. Ő is rendes embernek számított, mert állandó munkája volt." "Ebben az utcában telt el diákéletem az utolsó diák évig. Szegények voltunk, de anyám gondosan, tisztán járatott, a szülői gondoskodás meg is látszott rajtam. Sokan mintha irigyeltek volna is, mert szüleim gimnáziumba járattak Sem a diákéveket, sem az utcát, sem a várost nem lehet elfelejteni." A kisfiú 1902. szeptemberében a szombathelyi Szent Norbert premontrei gimnázium tanulója lett. Ezzel végleg elhatároztatott, hogy a szülők biztosítani akarják gyermekük számára a további társadalmi emelkedés lehetőségét. A nagyapa még parasztiparos volt, az apa iparos, városi altiszt s a gyermek már az értelmiségi pályát választotta. "Elemi iskolás komitól kezdve naponta reggel hatkor már munkába siető apám mellett mentem az apám útjába eső püspöki templomba minisztrálni... Magam csak az éjszakai órákban a konyhánkon tanulhattam petróleumlámpa mellett. Növelte a felsőbb osztályokban az éjszakai foglalatosságot az is, hogy az ifjúsági könyvtárban feltalálható minden szépirodalmi mű prózai és verses romantikája tökéletesen megfertőzött, Puskin Anyeginje, Reviczky Gyula, Krúdy Gyula habzsolva falt minden írása romantikussá, mélabúra hajlamossá tett, aminek az Önképzőkör vallotta kárát, mert bőven ostromoltam verssel, prózával egyaránt. Csak buzdítanak hatott, hogy hatodikos koromban hetenkint kétszer megjelenő helyi lapunk, a Vasmegyei Hírlap is közölte egy versemet...első versem M. Hugó névvel jelent meg. Az Önképzőkör minden év végén egy darab tíz koronás arannyal szokta jutalmazni az oda beérkezett lírai versek közül azt, amelyik az Önképzőkör vezetőinek megítélése szerint a legjobb. VIII.-os diáknak szokták odítélni, mivelhogy az úgyis végkép megválik az iskolától. El sem akartam hát hinni, hogy az Önképzőkör, diákok, tanárok ezt az egy darab 10 koronás aranyat 1909-ben nekem, a hetedikes diáknak ítélték oda." Ebben az esetben az emlékezet nem működött pontosan. Az iskola értesítői szerint 1909-ben Reviczkyről tartott előadásáért jutalmazták, verséért 1910-ben kapta az említett díjat.

4 "Még hetedikes koromban osztálytársammal és jóbarátommal, Kocsis Lászlóval, aki szintén verseket faragott, akárcsak én, kiválogattunk verseinkből egy kis kötetre valót azzal a merész elhatározással, hogy a kötetet kiadjuk Osztálytársaink a kötet megjelenését az osztály ügyének tekintették, összegyűjtöttek annyi előfizetőt, hogy a nyomdai költségeket abból kifizethettük Hetedikes tanévünk végére 1909-ben meg is jelent a könyv..." Régi közhely és téves hiedelem volt, amit különösen az utóbbi évtizedekben újra meg újra olvasni lehetett: a papi iskolák konzervatív szellemükkel, császárhűségükkel nem voltak a hazafiság otthonai. Az emlékiratok egy részlete erőteljesen cáfolja ezt. 11