Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Varga J. János: A körmendi uradalom és a 19. századi Rába-szabályozás

VARGA J. JÁNOS A KÖRMENDI URADALOM ÉS A 19. SZÁZADI RÁBA-SZABÁLYOZÁS A Rába a Duna egyik legjelentősebb jobboldali mellékfolyója. Hosszát és vízhozamát tekintve nem tartozik ugyan Magyarország legnagyobb folyói közé, mégis évszázadok óta fontos szerepet játszik a nyugat — dunántúli lakosság életében. Vízgyűjtő területének 3/4 része Magyarországra esik. Szentgotthárd fölött lépi át az országhatárt és Sárvárig dombok között, 2-3 km. széles völgyben kanyarog, majd a Rábaköz széles síkságára érve Répcelaknál megkezdi hordalékkúpja építését. "Legfontosabb mellékfolyói a vasi kavicstakarón keresztülhaladó Gyöngyös, Sorok, Pinka, Herpenyő, valamint a Repce és a Marcal, amely megkerülve a Rába jobbparti hordalékkúpját, párhuzamosan fut vele és Győr alatt éri el a folyót. Nicknél a Rába két ágra szakad: a Kis-(Kapuvári) és Öreg- Rábára. A Kis-Rába felveszi a Repcét és innen Rábcának nevezik. A két ág a győri torkolatban egyesül."

1 A Rábavidék az ország egyik legtermékenyebb és legsűrűbben lakott területe. Benépesülése már a 12-13. században megkezdődött. A török pusztítás érzékeny veszteségeket okozott ugyan a vidéken, de újratelepítésével a 18. század elejére ismét sűrűn lakott hellyé vált. A termékeny terület és a jó értékesítési lehetőséget biztosító nagyvárosok: Győr, Sopron, Pozsony, Bécs közelsége lehetővé, s egyúttal fontossá is tette a mezőgazdaság fejlesztését mind a mezővárosok lakosai, mind a nyugat-dunántúli földesurak, mind a falvak jobbágyai számára. A korabeli források jelentős gabona, kender, gyümölcs, szőlő és dohánytermelésről, kert- és erdőgazdálkodásról, valamint állattartásról számolnak be. Mindezek megőrzése és fejlesztése szükségszerűvé tette a folyó mentén élő lakosság számára az árvízvédelem megoldását. A Rába nagy mennyiségű durva, görgetett hordalékot szállított az Alpok keleti lejtőiről. A síkságra érve folyása lelassult és a hordalékot lerakva éles kanyarulatokat vett, amelyek túlfejlődve gyakran okoztak árvízveszélyt. Elősegítette ezt a partokról a vízbe nyúló növényzet és az emberi beavatkozás is: a folyó esésének hasznosítására épített vízimalmok növelték a feliszapolódás lehetőségét, s ugyanezt eredményezték a kisnyílású hidak.

2 A Rába vize évente kétszer: tavaszi hóolvadáskor és júniusban szokott tetőzni. Az árhullám kisebb gondot okozott ugyan a Vas megyei területeken, mint a győri medencében — Körmendnél 2-3, Rábatoroknál 3-4, Arpásnál és Bodonhelynél 6-8, a folyó alsó szakaszán 10-14 nap alatt vonult le a víz — az elöntött és mezőgazdaságilag nem hasznosítható terület nagysága mégis számottevő volt: a 19. század első felében például Körmend, Ikervár, Rum, Sitke határában 2000 holdon felüli területet foglalt el az ártér. A nyári árvizek idején a folyó teljes magyarországi szakaszán 71