Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Tóth Endre: Vázlatok Szombathely történetéhez a 14. századig

TÓTH ENDRE VÁZLATOK SZOMBATHELY TÖRTÉNETÉHEZ A14. SZÁZADIG Augustus császár uralkodása idején a Római Birodalom külpolitikai célja Európában a Rajnán és a Dunán túli germán vidék megszerzése volt. A felvonulási terv megvalósítását a domborzat döntötte el. A Rajnától É-ra és K-re az Alpok K-i nyúlványainak lábánál vonult észak felé a hadsereg: a hegyek csak ezt a két támadási irányt tették lehetővé. A keleti felvonulási út É-Itáliából, Aquileiából indult ki, és a mai Ljubljanán, Ptujon át ért Magyarország területére. Zalalövő, Szombathely és Sopron érintésével a Morva torkolata közelében érte el a Dunát: a felsorolt városok mind római eredetűek. Az útvonal nem volt ismeretlen a rómaiak számára, hiszen ezen érkezett Itáliába a Balti tenger vidékéről a kedvelt ékszer nyersanyaga a borostyánkő. Az út a nevét erről a narancssárga ásványról már az újkorban kapta. A katonaság ezt, a kereskedők által sokszor végig járt utat használta fel és építette ki a hadászati szempontoknak megfelelően. Az út mellé katonai egységeket telepítettek és felépítették a táborokat. Ez az a földrajzi-történeti keret, aminek Szombathely ókori elődje születését köszönhette. A táborhelykijelöléssel kezdődött el a település közel kétezer éves élete, ami során fényes főváros és szegény falucska egyként volt a Középdunavidék második legrégebben alapított és ma is létező városa. Az első várost Augustus közvetlenül halála előtt, ugyancsak a Borostyánkő-út mellett, Emonában (ma Ljubljana) alapította. Keveset tudunk arról, hogy a rómaiak mikor kerítették tartósan hatalmukba a Borostyánkő-út körzetét: az írott szövegek száma csekély. Tudásunkat pedig csak a régészeti feltárások növelhetik. A Dráva-Száva közének elfoglalása után valamikor Kr.u. 20-30 körül vonult fel véglegesen a hadsereg a Dunához. Ez pedig megkövetelte az utánpótlási vonalak kiépítését, azaz a hátország megszállását. Ekkor vált szükségessé a Borostyánkő-út mellett a katonai tábor-sor megépítése. Tiberius császár uralkodott ekkor (Kr. u. 14-37.). A hadsereg nem őslakos kelta települést sajátított ki: legalábbis semmi olyasmi nem került elő, ami a római megszállás előtti jelentős kelta települést bizonyítaná. Az őskorban a vidék központja a velem-szentvidi hegyen épült ki. Mivel a rómaiak célja az elfoglalt területek békéjének biztosítása volt, a települések védelmét nem tartották szükségesnek fokozni a természeti környezet segítségével. A jó közlekedés megszervezése és katonai szempontok játszották a legfontosabb szerepet. Ezért sem a táborokat, sem a városokat nem telepítették hegyekre, dombokra. A védekezés a külső ellenségtől a birodalom határán, a limesen elhelyezett csapatok feladata volt. A dunamenti erdősor kiépítése előtt, az első században a tartomány belső területét megszállva tartották: a csapatok a fő közlekedési utak mellett táboroztak. Savaria helyőrsége talán a XV. Apollinaris legio volt. Erre azért gondol57