Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - MŰHELY - Hargitai József: A pedagógiától az embernevelésig. Vonások Csiszár Károly portréjához

MŰHELY HARGITAI JÓZSEF A PEDAGÓGIÁTÓL AZ EMBERNEVELÉSIG - VONÁSOK CSTSZÁR KÁROLY PORTRÉJÁHOZ Idestova negyven esztendeje ismerem. 1952 szeptemberében lettem a kőszegi tanítóképző növendéke. Ő akkor a szomszédos gimnázium kollégiumának fiatal nevelőtanára volt. Átjárt hozzánk étkezni tanulóival együtt. Naponta tapasztaltuk erélyét és tekintélyét, pedig egyetlen hangos szavát sem hallottuk sohasem. Hamar megszerettük, különösen, amikor tapasztaltuk a kisebbek melletti kiállását: sohasem hagyta, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerüljünk a nagyobbakkal szemben. A sors úgy hozta, hogy kot évtized múlva a nyomdokaiba lépjek. A megyei tanácson, ahol megyei tanulmányi felügyelőként hosszú évekig tevékenykedett, én lettem az utódja. Megfogadtam: úgy folytatom azt a munkát, amelyet végzett, hogy a színvonal ne csökkenjen. Megtisztelő számomra, hogy írhatok róla. Szülőföldje az Őrség, Hetes, Göcsej határvidéke, a festői szépségű Kerka patak völgye, Csesztreg község. A falut fenyveserdők, vadregényes táj öleli körül. Erdők, mezők váltogatják egymást. A Kerka kristálytiszta vize, az erdők ózondús levegője jut elsősorban eszébe a messzeringó, boldog gyermekkorból. Özvegy édesanyja 4 gyermeket nevelt. Az apja ugyanis betegen tért haza 1920ban orosz hadifogságból. Hamarosan meghalt. Az árvák felnevelésének, a család fenntartásának összefogásának gondja az özvegyre maradt. A három fiú és egy leánytestvér közül Károly volt a legfiatalabb, 1922. szeptember 8-án született. Három és fél hold földjük (2 hold erdő, s másfél hold sovány szántó) szűkös kenyeret adott a családnak. De miért ne legyen még kegyetlenebb a sors a félárvákhoz: 1938 tavaszán 48 éves korában örökre itt hagyta az édesanyja is őket. Hogyan tovább? Merre vezessen hát az élete útja egy magára maradó fiúnak. A testvérek azt javasolták, hogy legyen summás, mint ahogy éveken át ők is így tartották el magukat és a családot is. Május 1-én elmentek Dombóvár környéki nagybirtokok majorjaiba, s november végén tértek haza, néhány mázsa gabonát és egy kis pénzt kerestek a tavasztól őszig tartó nehéz munkával. 25