Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - Kuntár Lajos: Mindszenty Jószef szombathelyi diákévei. -100 éve született a megyénkből elszármazott hercegprímás

Sőt olykor-olykor maguk is szemébe nevetnek a sorsnak, elfelejtik sanyarúságukat, rábízzák magukat a sorsra, tegyen velük, amint tud. "Ej,... élek, amint élek Kivetem hasamat a jó verőfénynek Csak úgy dohányzom, mikor megéhezek Több szegénylegénynyel én is eltengődek." Hej! azóta sírva vigad a magyar, — mondja Bajza másfél évszázad múlva. És igaza van! A Rákóczi-kor mi más mint egy bánatos öröm. A kuruc, még mikor örül, akkor sem tudja levetkőzni búslakodó természetét. Még a legfényesebb haditettek után is azon tépelődik, mit hoz a holnap. Ha derült napon előrelátjuk a vihart, oh mit szóljunk akkor, ha már tornyosulnak a viharfelhők. A szerencsecsillag vadként barangolja be a rengetegeket, vagy bucsut mond.Valedicit patriae... Az a közönséges, marcona hadfi mennyire ellágyul, mennyire sír, amikor bucsut int mindennek, amikor elpanaszolja keserű sorsát. "Ha kérdik: mint vagyok, Elek-é vagy halok? Mondd meg hogy nyomorgók, Minden nap csak sírok Idegen helyeken, Szokatlan földeken, az utón véletlen Estem nagy ínségben. Folynak nyavajáim, Sűrű könyhullásim, Aradnak bánátim, Naponkint kínaim." És az a csaták tüzében megkeményedett szívű kuruc tudott olvadozni, enyelegni, szeretni. Nem feledkezett meg kedveséről, ha messze-messze ment a csaták viharában, elvitte magával a kedves bucsucsókját. "Várj meg holló, várj meg Hadd üzenjek tőled, Apámnak, anyámnak, Jegybéli mátkámnak " "Állj élőmbe, rózsám, hadd búcsúzzam tőled, Ha el nem búcsúzom: bujdossunk el ketten! Vagy meghalok érted, Vagy enyémmé teszlek, Édes szívem!" Szinte példátlan, hogy a katona annyira szeresse vezéreit, mint a kuruc tudta szeretni. Nem csoda! aki ismerte önmaga kiválóságát annak olyan meggyőződésé12