Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - Kuntár Lajos: Mindszenty Jószef szombathelyi diákévei. -100 éve született a megyénkből elszármazott hercegprímás

nek kellett lenni, hogy őt csak győzhetetlen, legendás alakok vezethetik, olyan férfi­ak, akikért érdemes tűzbe-vízbe menni. A kurucköltészet a vezéreket bizonyos bű­vös fénnyel veszi körül, akiknek talizmánja a lángoló, önzetlen hazaszeretet. Mily megható szeretettel ragaszkodnak Vak Bottyánhoz, akit hitük szerint még a golyó sem fog. Vezéreiket oroszlánerővel ruházzák fel. A Dunántúl dandárnoka Bezerédi "— maga űz egy sereget, Sárvár felé úgy hajtják a németet." Az a férfiú, aki Rákóczi mellett legnagyobb alakja a kurucoknak: Nagy Bercsé­nyi Miklós "Nagy Bercsényi Miklós, nemzetünk oszlopa Sok vitéz legénynek te vagy édes apja. Nagy Bercsényi Miklós, hogy téged követtünk: Sok diadalmakat ellenségen nyertünk!" S Rákóczi? Nevével indulnak a harcba; örülnek, ha végigtekint rajtuk a nagysá­gos fejedelem. Mily szépen szólal meg a szeretet Rákóczi iránt az Esztergom meg­vételéről szóló énekben! A vár alatt magasabb dombon áll sátra. A halmot "Jó kuruc vitézek csak tegnap dombolták. A földet kezekben süveggel hordották. Uruknak sátora magas helyen legyen; Szép tábora fölött végigtekinthessen! Süveggel hordották, a dombot úgy rakták, Rákóczi patyolat-sátorát rávonták. Nagy Rákóczi jár az gyönyörű mezőben, Rettenetes kardja villog a kezében." Mekkora szeretet, hűség, felmagasztalás nyilvánul ezekben a szavakban! — Amit Rákóczi mond, az megvalósul: "Mire a fényes nap háromszor felsütne, Hejh, magyar lobogó lesz oda feltűzve!" És ez a vezérek iránti rajongó szeretet mily hamar lett gyűlöletté! (már t.i., ha árulók lettek.) A trencsényi csata után a legnagyobbak botlanak meg: Bezerédi és a "Rákóczi villáma", Ocskai. A labancot nem gyűlölték úgy, mint az árulót, még ha a legfényesebb csillag, a legnagyobb szabadsághős volt is az. Ocskai is elbukott és áru­lása elburkolta nevének fénykörét. Jávorka nem engedi az árulás keserű gyümölcsét élvezni, történjék bármi, élve vagy halva, de visszahozza az elhagyott táborba. Ócs­káit elfogják. Halálra ítélik, hogy kiki lássa: "— az lator mint jára, Ki megszegvén hitit, támadt hazájára!" 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom