Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - Dobri Mária: Szaniszló Ferenc (1792-1869) — A neves püspök emlékére, születésének 200. évfordulója alkalmából —

mányokat: az emberi s polgári tsinosodásnak a nemzeti gazdagságnak, s boldogulásnak hasznos és termékeny oskoláit fölállította, kegyelmének áldásával ékesítette, úgy hogy Szent István... igen is méltó tiszteletünkre."

11 1839-ben kinevezték a pesti központi papnevelő intézet igazgatójának, s melléje megkapta a cholti apát címét. A szeminaristáknak nemcsak igazgatója, hanem szüleitől öröklött vallásossága, két egyetemen gyűjtött, s szorgalmasan gyarapított tudományos képzettsége, szeretetreméltó kedélye révén lelkiatyja is volt. Az évenkénti lelkigyakorlatokat ő tartotta, irodalmi munkásságukat, a Magyar Egyházirodalomi Iskolát (Munkálatok) pénzzel és jó tanáccsal segítette. Az igazgatói teendők mellett még irodalmi, tudományos működésre is maradt ideje. 1841-ben megindította, és 1843-ig szerkesztette a "Religio és Nevelés" című egyházi folyóiratot, s ennek melléklapját az "Egyházi Tudósítások"-at, és a "Fasciculi ecclesiastici literarii"-t. Ezeknek a folyóiratoknak a segítségével terjesztette országszerte az intézetben hirdetett elveit. A folyóiratok munkatársainak a legkiválóbbakat nyerte meg, így bátyját Józsefet, a szombathelyi szeminárium lelkiigazgatóját, Szenczy Imrét, és Szenczy Ferencet, a későbbi szombathelyi püspököt. 1844-ben a magyar királyi helytartó tanácshoz nevezték ki az egyházi ügyek előadójának, egyidejűleg szerbiai választott püspök lett. Jogi tájékozottsága, nagy képzettsége nékülözhetetlenné tették őt, sokszor nagyon nehéz helyzetben, amikor a nép és a királyi udvar között az ütköző szerepét töltötte be. 1848-ban eltörölték a helytartótanácsot, így mentesülve a nehéz hivatal alól, az egyház és a haza iránt érzett kettős kötelességét csak úgy tudta összeegyeztetni ezekben a forradalmi időkben, hogy visszavonult a budai, majd az enzensdorfi ferences kolostorba elmélkedni. Itt dolgozta ki "Forma externa spiritualium exercitiorum per Ven. Clerum Ecclesiae Hung, asservandorum" című munkájának tervét, gondolatait. Művével a kialvóban lévő egyházi szellem felélesztéséhez, az egyház újjászületéséhez, a bajok orvoslásához kívánt segítséget adni. A könyv 1850-ben, Bécsben jelent meg, de már előtte kifejtette Scitovszky hercegprímásnak a könyv gondolatait. Úgy vélte, hogy az egyház megújításának leghathatósabb módja a lelkigyakorlat, amelyet nem csak az egyes egyházmegyékben, hanem országszerte kell tartani, s intézményessé tenni. Egy országos penitenciáriust kell kinevezni, aki az egész ügyet kézbevéve, lelkigyakorlatokat tartva az egyházmegyék részére is képez ki penitenciáriusokat. A primás osztotta Szaniszló nézetét, és úgy gondolta, hogy aki a kórt meghatározta, aki ismeri a gyógyszert, az alkalmazza is. Ezért őt nevezte ki országos penitenciáriussá. Szaniszló nagy örömmel vállalta a megbízatást, úgy érezte, hogy a feladat az ő lelkialkatának megfelelő. Az első országos lelkigyakorlatot Nagyszombatba hívta össze az érsek, 1850.szeptember 9-ére. A lelkigyakorlaton, 185 papnak tartott beszédeit a Religio is méltatta.

12 A folyóirat tudósítója püspökséget jósolt Szaniszló Ferencnek. S tényleg, Scitovszky hercegprímás a lelkigyakorlaton hozta nyilvánosságra, hogy Szaniszló Ferencet, aki már három egyházmegye káptalanjának a kérését utasította vissza, 1850. szeptember 5-én nagyváradi püspökké nevezte ki. Hogyan sikerült a püspöki méltóságtól annyira vonakodó nagyváradi kanonokot meggyőzni, hogy vállalja el ezt a tisztséget? Csakis úgy, hogy a váradi egyházmegye papsága és káptalanja együttesen őt kívánta főpásztorul, mint olyan 6