Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - Ács László: "A nagyálmú diák" - 100 éve született Kocsis László

Az első versek a 15 éves diák tollán születnek. "A pályakezdés negyedikes-ötödikes gimnazista koromban kezdődött. Világirodalom? Gyermekkoromban nem volt rám hatással. Nem ismertem. Csak nagy gimnazista koromban a francia költőket. Ötödikes, hatodikas gimnazista koromban Virág Benedek, Ányos, Dajka, Verseghy stb. itt lettek olvasmányaim." "Akkor én még Babos bácsi foltozott cipőjében rugdaltam a biciklitéren a labdát, s esténkint szégyenkezve osontam haza a Posta utcába a Segélyező Egylet kitérdesedett vörös posztó nadrágjában. Ki tartott minket költőnek? Ha csak nem a Prépost úr, aki az algebra világában megzavarodott Kocsis Lászlónak szomorú szívéhez ütötte: Kocsis, hát ez nem vers! Két költő élt akkor a mi tágra nyílt szívünkben. Éhen Gyula polgármester úr s Stamborszky Lajos úr. Azóta se csodálkoztam úgy emberi dolgokon, könyvön, rímeken, mint mikor ennek a két szombathelyi költőnek verseskönyve az ifjúsági könyvtárból kezembe került: az Elfeledett Dalok és a Tempi Passati. Nekem Éhen Gyula és Stamborszky Lajos volt az élő költő. Hányszor megálltam Éhen Gyula Szily János uccai háza előtt, nem másért, csak azért, hogy lássam a költő ablakát. Vagy hányszor megálltam a biciklitérről jövet a Király ucca emeletes palotája előtt, melynek kapuja mellé az orvos úr címtáblája volt helyezve. Milyen jó volt elolvasni: rendel 2-3 óráig. Nem érdekelt a doktor úr magános, elegáns élete, mikor egy fájdalmas szív borongása hajolt szívemre versei zenéjében." Szaporodtak a diák költő versei, kis füzetekben gyűjtötte össze őket és megjelentetésükről ábrándozott. Mintái ekkor még a kor konzervatív költői, az Arany János-i népnemzeti irányzat epigonjai: Szabolcska, Pósa, Ábrányi, Kiss József egy kis Reviczky hatással együtt. Témái a képzelt vagy valódi szerelem, a békés falu, a szülői ház; a forma a műdal szentimentális hangulatokkal, gyökerei pedig visszanyúlnak a XIX. század elejére az almanach lírához, melynek hatását áttételesen erősítette a csodált Éhen Gyula és Stamborszky Lajos is, akiknek kötetei is e szellemiség jegyében születtek. A kéziratos füzetekben ilyen versekkel találkozhatunk: őszi estén Őszi estén, őszi estén A síromat ne födjék be... Istenem, hadd haljak én meg! Majd rája hull a falevél. Testemet is temetőbe —Egy elmúló szerelemről Őszi estén kivigyétek. Oh, mily sokat suttog beszél... Annyit nyugodtan megállapíthatunk, hogy a versek java a kor átlagánál - hasonló műfajban - nem rosszabb. 1908 decemberében jelenik meg első verse nyomtatásban. "Sokat olvastam az akkori folyóiratokat: Képes Családi Lapok, Ország-Vüág Magyar Szemle. Először festő szerettem volna lenni s mint alapítványi diák, a kosztpénzen olajfestéket vásárolok s nagy festményeket mázolok, azaz hogy másolok. Hogy mikor jelent meg első versem? Nyomtatásban VI. gimnazista koromban a Szombathelyi Újság karácsonyi mellékletében, aztán elárasztottam az összes vidéki lapokat kéziratokkal." 6