Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - Ács László: "A nagyálmú diák" - 100 éve született Kocsis László

Ez már a "valódi" hírnév kezdete. A Szentgotthárd, a Muraszombat és Vidéke, a Rábavidék és a szombathelyi lapok ettől kezdve rendszeresen közölték verseit Gy. Kocsis László vagy Gyarmati néven. Ezek a sikerek aztán vakmerő tettre sarkallták a hetedik gimnazistát és költő diáktársát, Mészáros Hugót. "A Rőzselángok Mészáros Hugó és Kocsis László első verseskönyve. Közösen összerímeltünk. Ha Hugó úr kirímelt egy-egy unyomi emléket, én sem maradtam el rábamenti falum dicséretével. Ha Hugó úr a sírásóról rímelt idillikusán, vagy a tanító úr hervatag lányáról, én sem voltam rest hasonló zsanerben kizenélni öreg papunkat vagy harangozó mester-apámat. Hát így lettünk mi kollektív lírikusok csupa versengésből. 1908-at írtak. Kemény hideg tél lehetett, mert az irodalmi estéket csak úgy bírtuk ki ketten, Hugó és én, hogy az állomás másodosztályú várótermében húzódtunk meg a nagy kályha közelében. Itt rontott ránk és babonázta meg agyunkat az a hihetetlen merészség, hogy kiadjuk verseinket. Itt hoztuk össze az anyagot, itt válogattuk, selejteztük a Vasvármegye nyomdájába szánt kézirat-tömeget. Ezzel volt legtöbb baj, a verstömeggel. A legnehezebb, a kiadási költség az semmi volt. Mire való a bajtárs? Mire való az osztálytárs, a nagybácsi, a szeretett nagynéni, a keresztapa, a keresztanya, a bérmaapa s a többi nagybácsi, meg az ország túlsó felében élő rokonság? A 120 korona vagy még több össze is gyűlt." A halványzöld kartonált kötet első felében vannak Kocsis versei. Mindketten harminc verset jelentettek meg, és nyugodtan felcserélhetnék őket, annyira hasonló a téma és a formaviláguk is. Kocsis versei közül kettőre érdemes odafigyelni. Egyik vers a leghagyományosabb dal, még azt is mondhatnánk: tele közhelyekkel. Azonban ezeket a közhelyeket egy fordulattal egyedivé avatja. A tavasz a boldogság, az ősz az elválás, a boldogtalanság szimbóluma volt a népköltészetben és a Petőfi nyomán felvirágzott (már Kisfaludy Károlytól élő) dalköltészetben. Kocsis ezt megfordítja, s ezzel valami különleges bájt ad a kis versnek. Mikor megláttalak... 1. Mikor megláttalak 3. ...Mikor elbúcsúztál: Eloszlott a bánat, Bimbófakadás volt, Valami nótázó, Mégis a harmatos Rózsás kedvem támadt. Virág mind, mind gyászolt. 2. Zizegő levelek 4. Minden kis rózsának Csendes lepergése: Kibontottuk kelyhét, Álmodó szívünknek S készítettük csendben Volt édes meséje. Koporsónk fedelét. A másik vers formai másságával válik ki a kötetből. Ezzel a hanggal már a modern szimbolikában találkozunk, ahol a hangulatoknak nagy szerepük van, s ahol a vers már valami olyat fejez ki, amit inkább csak érezni lehet, mint szavakkal megfogalmazni.