Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Gyimesi Endre: A helytörténetírás szolgálatában

A HELYTÖRTÉNETÍRÁS SZOLGÁLATÁBAN Szülőföldünk szeretete egyike a legalapvetőbb emberi érzéseknek. Ebből táplálkozik igényünk szűkebb pátriánk múltjának megismerésére, hagyományaink ápolására. Ennek az alapvető igénynek a felismerése, valamint annak tudata, hogy régióbeli alapkutatások nélkül nincs országos történetírás - hívta létre a vasi helytörténetírás kiadványsorozatát, a Vas Megyei Levéltári Füzeteket. Kiadója a megyetörténeti kutatások egyik legnagyobb bázisa: a Vas Megyei Levéltár. A sorozat első két kötete forráskiadás. Az első a Vas Megyei Levéltár és a Kőszegi Fióklevéltár 1945 és 1948 közötti eredeti irataiból közöl izgalmas összeállítást; a második egy rendkívül nehezen hozzáférhető (s még nehezebben olvasható) forrásanyag, a Vas vármegyei közgyűlés 1595 és 1600 közötti jegyzőkönyveinek magyar nyelvű regesztáit adja közre. A közelmúltban megjelent harmadik kötet az évről évre egyre ismertebb és népszerűbb Vas Megyei Levéltári Napok alkalmával 1984 és 1988 között elhangzott előadásokból közöl válogatást. Tizenkilenc tanulmányt tartalmaz, az elhangzott előadások közel felét. Az előadások témája rendkívül sokszínű - csupán az köti össze őket, hogy valamennyi levéltári alapkutatásokon nyugszik, s azt a célt tűzi maga elé, hogy eltűntessen egy-egy "fehér foltot" a megyetörténetírás térképéről. Az 1984. áprilisában megtartott első levéltári nap anyagából öt előadás található a kötetben: Wirth Zsuzsanna széleskörű levéltári adatbázisra támaszkodva vizsgálja a nemesi kisbirtokok differenciálódását a XVIII. század közepétől a polgári forradalomig terjedő időszakban. Rámutat a rendi társadalom anakronizmusára, jelentős struktúra módosulásaira. Összehasonlítja a megye különböző vidékeinek fejlődését, vizsgálva a nyugati és keleti területek eltéréseinek okait. Arra a következtetésre jut, hogy nem a közigazgatási egységek, hanem a földrajzi környezet determinálja, hogy hol, milyen fejlődésre van lehetőség. Tilcsik György az utolsó rendi országgyűlés két egységes követjelentésének keletkezéstörténetéről ír. Annak felfedezése, hogy a követek azonos végbeszámolóval tértek haza - a kutató érdeme. A szerző összehasonlító elemzéssel bizonyítja, hogy Vas megye (elsősorban a jobbágyfelszabadítással és a közteherviseléssel kapcsolatban) némiképp másként reagált az alsótábla 1848. március 15-én elfogadott nyilatkozatára, mint más megyék. Ennek oka, hogy 16 pontból álló követeléseit már korábban megfogalmazta. Szilágyi István az építészettörténet levéltári forrásait veszi számba. Példákkal igazolja, hogy a közgyűjteményben található tervrajzokon, térképeken, építési szabályokon és városrendezési tervdokumentációkon túl mennyi értékes anyaggal szolgálnak az oklevelekben, határjárásokban, leltárakban, adásvételi és peres ügyekben megbúvó történeti adatok. Felveti az ilyen irányú művészettörténeti kutatások szükségességét. Szelestey László a mai Vas- és Győr-Sopron megye területén élt és tevékenykedett pásztorfaragók munkásságára derít fényt levéltári kutatásai eredményeként. Ér-