Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Szigetváry Ferenc: A kőszegi hasonszenvi kórház

feltételeket a felvilágosodás hozta meg a kísérletezés, a korábbiakban nem hivés illetve a bizonyítás igényének szellemével. Ez az idő a XVIII. sz. utolsó három évtizedére tehető. Elindul tehát az orvostudomány az új úton, még nem is haladt sokat előre rajta, amikor egyes művelői már elégedetlenek voltak az addig elért eredményekkel. Ez az elégedetlenség hozta létre a kevés előzménnyel rendelkező, lényegében új, a régivel forradalmian szembenálló módszert: az elhivatottságot érző művelői a fanatikusok elszántságával gyakorolják és védelmezik tanaikat. A hasonszenvi módszer népszerűségét kétségkívül növelte, hogy ismertető füzeteket adtak ki laikusok számára, akik ebből a - patikákban hamar - rendelkezésre álló alapszerek segítségével, meg a homoeopatha házi- és zseb-patikákkal házilag tudták magukat, vagy a családtagokat kezelni. A minimális felhasználandó gyógyszeranyagok következtében ezek lényegesen olcsóbbak voltak a hagyományos szerekkel szemben, és kevesebb volt az említettek miatt az orvosi honorárium is. Itt térnénk vissza a homoeopatha kórházak fenntartási költségeire. Amint említettük, ez kevesebb volt mint a fele az allopatha kórházak költségeinél. Ezt a megállapítást nehéz ma elfogadni, hiszen a hasonszenvi kórházban ugyanúgy jelentkeztek az ellátási költségek: élelmezés, mosatás, fűtés, világítás, stb. mint a régi rendszerűeknél; csak a gyógyszer költség megtakarítása nem tehette ki az összes költség több mint felét, még akkor sem, ha mint láttuk, Blesz doktor a kórház vezetését ingyen látta el. Az apácák meg a többi kórházban is fizetség nélkül tevékenykedtek. A XIX. század második felére hazánkban eléggé elterjedt gyógymóddá vált a hasonszenv. Az említett követelésekből az udvari kancellária határozata értelmében 1846-tól a Pesti Egyetemen rendkívüli professzor adta le a homoeopathiát, azonban a nála letett vizsga nem jogosított orvosi tevékenységre. Több közéleti férfiunkról tudjuk, hogy híve volt a hasonszenvi módszereknek. Mindez, ha csökkent mértékben is, még áthúzódott századunkra, működtek homoeopatha orvosok, és gyógyszertárak. A második világháború után, a "fordulat évétől" azonban a hivatalos egészségügy teljesen elhatárolta magát a homoeopathiától, sőt tiltotta is azt. Nem tudhatjuk, hogy most, a "mindent szabad" időszakában mikor tér hozzánk vissza a Nyugat-Európában és Amerikában ma is elterjedten használt gyógymód és mit fejlődött az elzártságunk évtizedei alatt? Befejezésül megemlítjük még, hogy elemzett dokumentumunk további része a gyöngyösi, a bécsi irgalmas nővérek, a linzi hasonszenvi kórházak és Marenzeller bécsi katonaorvos a bécsi helyőrségi kórházban végzett tevékenységét taglalja hasonlóan a kőszegihez. A továbbiakban táblázatokban veti össze az allopatha és a homoeopatha kórházak eredményeit, részletezve az egyes betegségfajták statisztikai adatait. Az elaborátum a kórházi költségek alakulásának összehasonlításával végződik. Reméljük, előadottak támasztottak némi érdeklődést, egyrészt kőszegi vonatkozásai, másrészt egy már feledésbe ment gyógymód ismertetése kapcsán. 68