Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)
1. szám - Ács László: "A nagyálmú diák" - 100 éve született Kocsis László
Az íróbarát Váth János saját tapasztalatai alapján ilyennek írta le az otthont: "Anyja egyszerűségét és aszkéta önmegtagadását és apja intellektuális természetét örökölte. Tanítógyerek, akinek sok lemondásban volt része. Olvasmányai mind szentesek. Láttam a 90-es évek kath. irodalmának gyűjteményét az apai portán, XIII. Leo pápa szonettes költemény-kötetének magyar fordítása volt a legmodernebb ott. A falakon szentképek, mint a falusi házakban, s egyet-egyet a szentolvasó körített belőlük. Az iskolaház, mint egy ferences kolostor a fráterek szorgalmából, gyümölcsösben rejtőzik s a templomba vasárnap és ünnepeken nem fér be a három falu népe." 3 Ha szép is a gyermekkor, nem idill. Az apát, akinek szellemi társa alig akad, hiszen az öreg plébánoson kívül csak néhány környékbeli pappal, tanítóval találkozhat néha, eléri a falusi kántorok sorsa, az italozás. "Apánk - ahogy nőttünk gyerekek - sokszor kimaradt hazulról. Ilyenkor esténként feketén lángolt a petróleum-lámpa, A tejes leves, a kedves grizpapi kihűlt tányérunkban, mi hárman Gyerekek anyánk arcáról, sírástól szürke szeméből Kiolvastuk az elszaladt öröm elvesztését s örömtelen szepegő szívünkre Kormos lábaival ráült a félelem komor kuvikja." (Apánk mindig többször kimaradt) A költészet első élménye is - az iskolában tanult verseken kívül - az apától származott. "Sokszor láttam apámat orgonaszónál a templomban, búcsúztatás közben a sír szájánál." A kántorok akkor még maguk írták s énekelték verses búcsúztatóikat, melyekben elsorolták a halott érdemeit, s búcsút vettek nevében a hozzátartozóktól. A maga primitív módján ez is költészet volt. De írt lakodalmi, névnapi köszöntőket is. A negyedik osztály elvégzése után "egy évre német szóra Gyanafalvára kerültem csere-gyerekként. Nem igen fogott rajtam a német szó. Ezután kezdődött Szombathelyen a gimnáziumi tanulás a premontreieknél." "Szombathely adott ifjúságot" "Néhány év előtt még a falu benyomását tette ezen város az idegenre, ma pedig szebbnél-szebb házak, élénk forgalmú utcák és üzleti helyiségek előtt robog a villamos vasút." 4 A húszezer lakosú püspöki székhely pezsgése fogadta a premontrei gimnázium elsős kisdiákját 1902 őszén. Miért is került gimnáziumba? Édesanyja papnak szánja talán már a kezdet kezdetén? Vagy csak egyszerűen a kiemelkedés útja a gimnázium a kántorgyereknek? Az biztos, hogy a papság akkor nemcsak azt jelentette, hogy valaki Istennek szenteli magát; a szegénységből való kiemelkedés reményét is adta. Először otthont kellett keresni, hiszen 60 kilométerről nem lehetett bejárni. A vidéki kisvárosok polgárai, iparosai szívesen fogadtak magukhoz diákokat szállásra, kosztra. Nekik is jól jött a néhány korona havonta, s a gyerekek szülei is ki tudták fizetni, ha gyakran nem is könnyen, a nem jelentős összeget. Az apa Babos Antal cipészmesternél talál szállást, ellátást fia számára havi 20 4
