Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Szabó László: A rontás Sorokpolány környékén

általam lejegyzett esetek többségében nem szerepelt ez az állattá történő átváltozás. Némely esetekben a rontó személy nyilvánosan végzi el cselekedetét, többnyire azonban rejtélyes körülmények között, ezért nem is tudják, hogy minek a képében. Elvétve találtam adatot arra, hogy sütőlapáton lovagolva érkezett vagy távozott a rontó asszony. Hogy valamikor az itteni hiedelemvilágban is állattá változott rontó emberek szerepelhettek, erre is találtam azonban még ismert történeteket. Az alábbiakban a rontó személy macska, kutya és teknősbéka alakját ölti magára. a) Bátyi Dezsőné Kertész Ilona, 1970-ben 49 éves takarító, mesélte el, hogy az apja Nagyunyomban (ma Balogunyom része) egy kanászfélének muzsikált, aki azonban nem akart neki fizetni. Az illető megfenyegette a muzsikusokat, hogy "meg foggyátok bánni eztet". ők azonban nem vették a fenyegetést komolyan, elindultak haza. "Arra gyüttek a nagyunyomi temetőnek. Mikor a temető kapujáho értek, ott macska futott keresztü elöttök. Hát csak néztik, aztá indútak tovább. Dehát akármerre mentek, tovább nem jutottak, a macska eggyik lába alu ki, a másik lába alá bének. Ú ho nem tuttak onnaj kijutnyi sehogyan, akármere mentek, mindig a temetőbe kötöttek ki. Hát csodákoztak rajta, mast mi csinállanak, mi csinállanak. Hát kimentek a temető elejbe, ott húztak ilyen kört, abba beleátak. Mindeggyi egy-e körbe beleállott, hát od virattak meg. Mikor kezdett világosonnyi, akkor indútak tovább, addig nem tuttak hazamennyi." b) Papp Antal szerint Kuminé, amikor náluk a rontás megszüntetésén ügyködött, úgy csinált "mintha kutyát észtegetni". c) Néhai Szabó István mesélte, hogy kőművesként egy Szántó nevű családnál Sároslakon dolgozott. A gazdának - aki pásztor volt - volt egy jó fejős tehene, amit a mellettök lakó öregasszony irigyelt tőle. Ezért megrontotta az állatot. A gazda is tudott ugyan rontani, illetve pásztorként gyógyítani, mégsem Ő oldotta föl a rontást. Magyarszecsődről hívtak egy másik "gulásembert". ő bezárkózott az istállóba. Egyszer csak a jászol alól egy literes lábas nagyságú teknős békát vett elő. A rontást elszenvedők természetesen kiváncsiak voltak a rejtélyes rontó kilétére. A rontó személyre "szenyes víz" (más adatközlőnél "szennyes víz") készítésével tudtak következtetni. A háziak három tüzes parazsat dobtak egymás után egy kanna vízbe, miközben az alábbi mondókát mondták: "mast kendő alá, mast kalap alá, mast fejkötő alá." "Amellik szény lemegy a vízbe, ollan a rontó. A kalap a férfi, a kendő a lány, a fejkötő az asszony." (néhai Bokor Józsefné Mészáros Mária 73 éves) Érdekes, hogy a "szennyes vizet" a sírós gyerek esetében is használták. Édesanyám mesélte, hogy a szomszédasszonyának volt egy különleges sírós fia. Azt ajánlották az anyának, hogy készítsen "szennyes vizet". Egy üvegpohárba tettek félig vizet, és akkor "három tüzet kivettek a sporheltbü, azt beletettik, awe mosdatta meg három-négy este, mer a gyerek hat óra körű mindig sirt. Ötödik este mérges vót, belenyút a pohárba, nem tett bele szenet. Megmosdatta hidegvizzel, azután is elaludt a gyerek." A "szenyes vizet" állatok gyógyítására, rontás elűzésére is használták. Tóth Antalné emlékezett rá, hogy marhakereskedő apjának is megrontották a teheneit, tőgyük62