Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Szabó László: A rontás Sorokpolány környékén

bői vér jött. "Átjött a Lackó bácsi Balogfából és akkor az vett ki tüzet a sporheltből. És akkor úgy rávágott, úgy hogy három darab szény legyen. És akkor azt beledobta a vizbe "Hogy mit mondott arra, azt én nem tudom, meg hát az apám se tudta. Csak akkor aztá awa lemosta a tehénnek a tőgyit, ézs valamijen rossz inggel törűtö le, amit az apám meg az anyám hasznát." A teheneken végzett rontás leggyakoribb következménye az volt, hogy az állatok véres tejet adtak. Ilyenkor a véres tejet a kemence lobogó tüzébe kellett önteni, mire megjelent a rontó személy. Szabó István mondta el, hogy a sároslaki Szántóéknak is ezt ajánlotta a tudós pásztor. "Azt mondta a háziasszonynak: mast fűtsö be a kemencét, a kenyérsütő kemencét. Mikor legjobban íg benne a tüz, a tehenet fejje le, és eztet buritsa bele, mingyá megtudja áztat, hogy ki rontotta meg a tehennyit. Hát a szomszíd öregasszon odament sírva, sikogatott, hogy mi csinál. Nekiment a háziasszon, jól megcibálta, hogy a teheninek mit csinát. Mer itt osztanék megszűnt mindenféle." Máskor nem a véres tejet öntötték a tűzbe, hanem azt a mágikus tárgyat, amelylyel rontottak. Ennek hatására is megjelent a tettes. Papp Antaltól hallottam, hogy az apósának is mindig megrontották a teheneit. Ő is elhívta a tudós pásztort, aki egy éjszakát náluk is töltött. Egyszer aztán azt mondta: "a kímin mellett van e vakarcs, azt hozzák le. Fölmentek. Hát má látták azt a vakarcsot, de mivé közös ház, közös pallás, nem nyútak hozzá. Lehozták. Akkor azt parancsúta: asszonyom, reggé fűtsö be a kemencét. Mikor a kemencében legjobban izzik, azt a vakarcsot dobgya be. De hamarosan gyün oda egy asszon a lányát keresni. Az rontotta meg a tehennyeket." 4. Hogyan lehetett a rontást megtanulni? Erre a kérdésre alig-alig tudnak már válaszolni a faluban. Azt egyértelműen állították, hogy a rontó ember a tudását még halála előtt egyetlen kiválasztottjával meg szokta osztani. Aki azonban meg akarta tanulni azt, annak próbát kellett kiállnia. A szakirodalom szerint ez a próba leggyakrabban éjfélkor a keresztútnál zajlott le. Kört húztak, és abból a kiszemeltnek nem szabadott kilépnie, bármilyen szörnyűségeket is látott maga körül. Máskor fekete macska húsából kellett ennie a jelöltnek. Olyan adatok is vannak, amelyek szerint a boszorkány kézrátevéssel a halálos ágyán adta tovább a tudását. Polányban egyetlen embertől hallottam két, a különleges képességek megszerzésére vonatkozó történetet. Az egyik - adatközlő Papp Antal - kísértetiesen hasonlít az országban általánosan élő hiedelemhez. "Karácsony íjje köllött kimennyi, akit kiszemelt az az ember, hogy hát az utódja legyen, jó lesz-e. Mer a rontás, gonosz tudásnak a fája, csak egy gyümőcsöt hoz, többen nem tanúhatják meg. Akit az kiszemelt: vagy egy leöröküttyö, ha nem vót, akkor pejg egy ollant, akibe megbízott. Mer ha többen tudták, a hatás megszűnt. Ollan keresztúton - hát ahun négyfelé ágazik az ut - ott csinyát neki az a bizonyos illető egy nagy kört, egy karika-abrincs felit. Abba bele köllött állanyi. És akkor gyüttek a tüzezs vonat, a tüzes emberek, mindenféle ísztegetők, - aki megédett, hogy elugrik elüllö, megszűnt a hatás, és azt meg se tanította. De aki azt kiáltotta, annak aztá almondta a jó és gonosz tudás fortélait." Papp Antal ismert egy másik esetet is, ami az előbbinél konkrétabb. "Meg akartak egy illetőt tanittanyi rontásra. Családja nem vót (a