Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)
ADATTÁR - Kiss Gábor - Tóth Endre: Zalák Árpádkori vára
László kápolna, amely helyzrajzilag amúgy is a Szombathelyre vezető nagy út mellett fekszik, nem azonosítható a polányi templommal. Ez a nagy út egyébként a római Borostyánkő út, amelyik Polány és Kápolna között halad át a Sorokon. Az egykori zalaki várföldön kialakult falvak kezdeteinek rövid összefoglalása után magáról, a várhelyről kell szólni. A terület sorsáról az adatok azonban felettébb hiányosak. Mi történt a várhellyel és környékével, miután Rubinus alvajda megvásárolta, nem tudjuk. Minden bizonnyal ezzel a vásárlással szakadt le a várhely Zalákból, és ezután története már önállósult. Mikor került a szomszédos Lapsához, nem tudjuk. Mivel az ovadiak is birtokoltak Lapsán, lehetséges, hogy az ottani nemesek közül szerezte meg valaki a várhélyet. Ezt azért is fontos megjegyeznünk, mert lehetséges, hogy a Tarródy család, amely a területet később birtokolta, az ovadiak leszármazottja volt. Ha a térképen megnézzük Sorkikápolna és Sorkifalud mai közigazgatási határait, az egykori zalaki várhely elcsatolása Zaláktól Lapsához elég nyilvánvalónak látszik. Sorkikápolna területe a Soroknál, a Zalaki várhely elcsatolásával vékonyra leszűkült. Zalák sorsának áttekintése után nézzük a keleti szomszéd, Lapsa történetét, amelyhez a zalaki várhely került, és amely a középkor legvégén a Taródháza nevet kapta. A Vas megyei Taródfa, Taródcsencs és a Tarródházy/Tarródy család ismeretében Lapsa névváltozása érthető: miután megszerezte a Tarródházy család, felépítette udvarházát, a település nevet változtatott: a családról kapta új nevét. Szerencsére az adományozó oklevél is fennmaradt 49 .1456-ban V László Tarródfalvi Imrének, Lászlónak és Péternek adta új adományként Lapsa pusztát, amit már elődeik is birtokoltak, de a hollósi nemesek elfoglalva tartottak. A problémát az okozza, hogy ez az oklevél határleírást nem ad, sem más földrajzi adatot nem tartalmaz, ezért kérdéses, hogy valóban a Sorok menti Lapsáról van-e szó, vagy valamelyik másikról. A kérdést bonyolítja az, hogy Nagy Iván a Tarródy család előneveként a németszecsődit adja meg^ Németszecsőd másik neve pedig szintén Lapsa volt a középkorban . Aligha lehet azonban szó a Rába északi oldalán fekső Lapsákról, amelyek Körmenddel ill. Szecsőddel szomszédosak, mert azokat a Szecsődiek és a Sennyeiek birtokolták, és erről viszonylag sok oklevél tanúskodik 52 . A Tarródyak németszecsődi predikativuma vagy Nagy Iván, vagy forrásainak tévedése lehet, éppen az 1456-os Lapsa- birtokadománnyal kapcsolatban: ezt a Lapsát az ismertebb, Rábamenti Lapsával azonosították. Mivel a Sorok parti Lapsa pontosan lokalizálható Zalák és Szentléránt közé, oda ahol Taródháza keletkezett, az 1456-os adomány aligha vonatkozhat más területre. Azt azonban, hogy a Lapsa Ny-i részével határos zalaki várhelyet és környékét mikor szerezték meg a lapsai birtokosok, a 14. sz-ban, vagy már a Tarródházyak jutottak hozzá, megállapíthatatlan. Mivel az 1456-os adománylevél kifejezetten állítja, hogy a pusztát a Tarródházyak elődei is birtokolták, lehetségesen a család már korábban megszerezte. Ebben az összefüggésben az sem közömbös, hogy a Tarródházy család esetleg az ovadi nemesek leszármazottja, és a Szecsődyekkel is rokonságban álltak. 53 Taródháza későbbi története a családi összefüggésekből kikövetkeztethető. A Tarródházyak a 16. sz. folyamán megtartották Taródházát. A család Vas megyei ága a 17. sz. elején halt ki. Egyik utolsó férfitagjának, Tarródházy Andrásnak a leánya, Orsolya /1630/ Nádasdy Darabos Boldizsár felesége lett. Valószínűleg ezzel a házassággal szerezte meg Taródházát a Nádasdyak Darabos ága. A 17. sz. végén és a 18. sz-ban ők voltak a földesurak. Bél Mátyás Nádasdy Imre taródházi kastélyáról és 86 \
