Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Kuntár Lajos: A kéményseprőipar szombathelyi múltjából

KUNTÁR LAJOS A KÉMÉNYSEPRŐIPAR SZOMBATHELYI MÚLTJÁBÓL Gyermekként féltem a kéményseprőktől, mert a felnőttek, ha rosszak voltunk azzal ijesztegettek, hogy neki adnak, a kéményseprőnek. Növekedvén elszállt belőlem a félelem. Rájöttem, hogy a "fekete emberek" kedélyesek, még a legrosszabb gyerekeket sem viszik el. Még elemi iskolás voltam, amikor az egyik aratás idején - a család legkisebb tagja lévén- a házőrzés feladatát kaptam. Társaimmal egy ideig a ház körül bújócskáztunk, aztán a teleken futkároztunk, s nem sokára az erdőbe értünk. Itt nemcsak mi, hanem az idő is futott. Bizony késő délutánra értem haza. Távollétemben semmi baj nem történt a háznál, s én mégis kikaptam, mégpedig a kéményseprő miatt. A gangajtó mellett a fehérre meszelt falra tett jele árulkodott arról, hogy nem tudott seperni. A kukoricán térdelésem közben árulkodásnak minősítettem a kéményseprő eljárását és nagyon megharagudtam rá. Diákkoromban már nem nehezteltem a kéményseprőre, de szerencsét sem vártam tőle, így személye érdektelenné vált. Babonás sem voltam: nem szedtem négylevelű lóherét, nem fordultam vissza utamon, ha macska futott át előttem és nem vártam semmit a kéményseprő látásától. Legénnyé válva előttem is megállt a kéményseprő szilveszter éjjel szerencse-malacával Szombathelyen és Budapesten. Visíttattam a malacot és fizettem érte a Sabáriában csakúgy, mint az Emkében. A számomra érdektelen kéményseprő 1949 őszén jelentőssé vált. Amikor kiütötték kezemből az újságírói tollat, munkanélkülivé váltam bélyegeztetni jártam a Jeszlféle ház udvarán lévő munkaközvetítő hivatalba. Egy idő után itt megkérdezték, hogy tudok-e gépelni, mert egy vállalat férfi gépírót keres. Családom iránti felelősségérzésem gondolkodás nélkül igent mondatott velem a felkínált állásra. így lettem alkalmazottja az alispáni hivatal épületében működésbe kezdett megyei kéményseprő vállalatnak. Idővel gépíróból pénztáros, majd könyvelő lettem. Az 1949. október 1-től 1954. augusztus 1-éig tartó munkaviszonyom alatt megbarátkoztam a kéményseprőkkel: megismertem életüket, munkájukat, iparuk történetét. "A kéményseprő ipar vas megyei története és hagyományai" című kéziratom közel negyven év óta pihen íróasztalom egyik fiókjában. Ebből adok most közre egy részletet. Az ipar története A kéményseprő kifejezés új keletű. Régebben a kéménytisztító és aßstfarago volt az általános elnevezés. A kassai városi tanács 1692-ben egy jegyzőkönyvben kéménytisztítót említ. A szombathelyi városi tanács 1797. októberi határozatában, melyben megszabja az egyes céhbeliek feladait a tűzeseteknél, ez olvasható: "Kéménytisztító mester legényeivel azonnal köteles a tűzesetnél megjelenni." I. Ferenc császár 1818ban kiadott céhlevele a kéményseprő szót használja, ezzel szemben a Szombathelyen Albertini Mátyás és Skényi János mesterek között 1821. augusztus 21-én létrejött adásvételi szerződés a "vasmegyei fűstfaragói gyökösüzlet" megvételéről szól. 138