Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - KÖNYVESPOLC - V. Molnár Zoltán: Vasi életrajzi bibliográfiák XXI—XXII.

A karcsú füzet szándéka szerint arra vállalkozik, hogy Dukai Takách Judit életét és munkásságát feltárja, de a teljességről mégis eleve lemond, mert csak a nyomtatásban megjelent irodalmat veszi számításba, holott a költőnő né­hány verse és levele, valamint az életével kapcsolatos néhány adalék csupán kéziratban olvasható. Következésképp csak a megyei könyvtárban őrzött kéz­iratok kerültek be a bibliográfiába. Űgy tűnik, az anyaggyűjtő figyelmét teljesen elkerülte a vallásos irodalom, pedig az életrajz bevezető soraiban olvashatjuk, hogy „evangélikus vallású, felvilágosult szellemű környezetben nevelkedett." Kár, hogy így történt, mert ezáltal néhány tétellel megrövidül a felhasználó. Ha az összeállítással engem bíztak volna meg, biztosan felkerestem volna az Evangélikus Országos Könyv­tárat és a soproni Evangélikus Gyűjteményt, esetleg a sárvári Sylvester János Könyvtár munkatársait is megkérdeztem volna, ahol bizonyára nem előzmé­nyek nélkül jelent meg rövid időn belül kétszer is Dukai Takách Judit versei­nek válogatása. A precizitásra törekvő szerkesztésben alig van hiba, vagy elírás, viszont az arcképeit feltáró — amúgy is kevés — hét tétel kiegészítésre szorul. Nem lesz nehéz, mert a bibliográfia egyéb tételei is kettőt rejtegetnek a 106. és a 119. tételszámok alatt. A sorozat 22. kötete Lipp Vilmos előtt tiszteleg halálának 100. évfordulóján. A Mayer László készítette összeállítást kézbe véve azonnal megfogalmazódik a kérdés: ki is valójában Lipp Vilmos? Tanár, történész, író, újságíró, közéleti ember? Ä válasz tuljadonképpen elolvasható az idézetekkel szemléletessé tett életrajzból — mely következetes hivatkozásjegyzékkel is kiegészül — ,de az igazi feleletet maga a bibliográfia adja meg, hogy ti. a 19. század egyik ma­gyar polihisztorának az életművét feltáró munkát tartunk a kezünkben. A közel 400 tételt tartalmazó bibliográfia gyakorlatilag két nagy részre ta­golódik, az elsőben saját írásai szerepelnek, a másodikban pedig a róla szóló, vele kapcsolatos publikációk kaptak helyt. Az előző kötethez hasonlóan a fő rendező elv az időrend, de azzal ellentétben itt — a bibliográfiai tételek gaz­dagsága következtében — évenkénti rendszerezést találunk. A teljességet illetően nem lehet hiányérzetünk, mert az anyaggyűjtő már a bevezetésben leszögezi, hogy ez a kötet csupán az életmű kutatásának egyik lépcsőfoka, a kéziratos anyag feltárásától szándékosan tekintett el. Azt pedig higgyük el neki, hogy csak a hasznos információt rejtő híranyagot, s közlemé­nyeket vette fel bibliográfiájába. Valószínűsíthető, hogy a sok azonos cím, a tartalmat nem jelző híranyag miatt tekintett el Mayer László a címmutató el­készítésétől, az összeállítás használatát ezáltal kissé megnehezítve. Tegyük hozzá, a földrajzi mutató és a mértéktartó annotációk valamit csökkentenék hiányérzetünkön. A kutatót esetleg az is érdekelhette volna, mikor használta Lipp Vilmos a nevét, vagy a bibliográfia bevezetőjében közölt névelemeket, jeleket. Kár, hogy az ilyen alapos és jól szerkesztett munka nem ad lelőhelyet. Iga­zán sajnálhatjuk, ha már Mayer László kézbevette ezt a sok dokumentumot, nem közli azok lelőhelyét — jóllehet bibliográfusainknál ez nem általános szokás. Az összeállítás névmutatóval zárul. Minden bibliográfia a hiány felszámolására tesz kísérletet. Hogy ez milyen mértékben sikerül, csak később dől el. A könyvtárosok, bibliográfusok számá­ra a legfontosabb: kiszolgálni a felhasználót. Ezért egyáltalán nem lehet kö­85

Next

/
Oldalképek
Tartalom