Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ADATTÁR - Kuntár Lajos: Valós és emlékképek szülőfalumról

ADATTÁR KUNTAR LAJOS VALÓS ÉS EMLÉKKÉPEK SZÜLŐFALUMRÓL 1988 nyarán azért települtem tartósan haza, Csörötnekre, hogy modern Ante­usként érintgetve földjét, erőt gyűjtsek történetének megírásához. Elevenít­getni kívántam emlékeimet és kiegészíteni ismereteimet, hogy friss színekkel gazdagodjon, ezzel élénkebbé váljon a bennem hordott, mindig élő, így alakuló faluképem. Szembesíteni is kellett a levéltárakban felkutatott, a múltra utaló adatokat a maiakkal, illetve összevetni, hogy valósan érzékeltethessem törté­netében végbement változásokat, az egymást váltó előrehaladásokat és visz­szalépéseket. A fizikai kötődésemet erősítettem azzal, hogy naponként érzékel­tem a jelent alakító gazdasági és társadalmi eseményeket, tanulmányoztam az embereket, életüket. Amit vártam, megtörtént: újra hatalmába kerített az otthon varázsa, a szü­lőföld vonzása. Soha nem éreztem annyira, mint ezen a nyáron, mit jelent az, hogy e földből vétettem, hogy az itt élők közé tartozom, bár fizikai valóságban másutt élek. A genius loci, a hely szelleme, az ősök vérével, verejtékével ön­tözött drága föld, megerősítette bennem a hovatartozásomat. írásaimban, sza­vaimban számtalanszor vallottam erről, ezúttal azonban hangsúlyozottabban teszem: mindenkor csörötneki voltam és az is maradok, amíg élnek e faluban, akik megőrzik és időnként kezükbe veszik a számukra írt könyvemet. A sors különös kegye és édesanyám „taníttatási" akarata révén az életterem tágultabb lett, mint az otthonmaradtaké, de az utam göröngyösebb. A falu zárt világában nem készülhettem fel az álnokságok, gonoszságok elleni véde­kezésre: hittem a szónak, megbíztam az emberekben, ezért sokszor ért csaló­dás, kétségbe azonban sohasem estem: tudtam, hogy erős akarattal legyőzhető minden akadály, hittel, kitartással túl lehet jutni az akadályokon. Gyermek­koromat a népmesék világa szépítette. A nép legkisebb fia, a jóság és a be­csület fegyverével mindig győzedelmeskedik ezekben a mesékben a hatalma­sokon, a gonoszokon. A mesehős sorban levágja a sárkány fejét, mégha hét is sziszeg feléje ... Ahogy az egyén, úgy a közösség életében is gyakran váltja egymást a fény és az árnyék. A múlt hű ábrázolása bizonyítja az élet folytonosságát: a múlt, a jelen és a jövő szerves egységét. A fényjelenségek valós tükröztetésével sze­retném mindenkiben erősíteni a szülőföldhöz kötődést és ezen keresztül nö­velni az áldozatvállalásra is kész hazaszeretetet. Az 1350-ben már bizonyosan meglévő Csörötnek, az akkori írás szerint: Chyrenuk, földrajzi helyzeténél fogva sokat szenvedett az évszázadok során. Dúlta földjét, égette házait, irtotta lakóit külső és belső ellenség, de a falu mindig újjáépült, mert a túlélők erős hite új életet sarjasztott az üszkök, ro­mok fölött. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom