Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ADATTÁR - Kuntár Lajos: Valós és emlékképek szülőfalumról

Szülőfalum örömeinek és kínjainak, sikereinek és elbukásainak, a történetének, van egy örök tanúja: a Rába. Völgyének erdős, mocsaras talaját honfoglaló őseink határvédelmi célokra használták. Csörötnek a „gyepüelvi terívlet"-be tartozott mindaddig, míg III. Béla által 1183-ban Szentgotthárdra küldött francia cisztercita szerzetesek az idetelepített jobbágyok segítségével, művelhetővé nem tették a lakatlan tájat. Elfogadható a nyelvészek nézete, mely szerint Csörötnek etimológiáját a szláv Cretnik szó adja, amelynek berek, mocsaras erdő a jelentése. Ä stájer Alpokban eredő, a grazi-medencén keletre törő Rába Szentgotthárdnál felveszi a szintén Ausztriából siető Lapincsot, majd Nyugat-Dunántúl valamennyi mozgó vízét,, s Győrnél tekintélyes folyóként ömlik a Dunába. Ä Rábának mindenkor meghatározó szerepe volt szülőfalum történetében. Akkor is, amikor csak jobbról nyaldosta kertjeit, földjeit, amióta pedig balról is ezt teszi, — mivelhogy mintegy 300 éve kettészeli a falut és határát Magyarlaktól, Rábagyarmatig, — hatása felerősödött. Partjai látható tanúi romboló és építő munkájának. Mindkét oldalán sűrűn követik ugyanis egymást sodrának építményei, az öntések. Ezek anyagát az egyik helyen ledönti, sodorja, aztán kaviccsal és homokkal elegyítve lerakja. Az öntésekkel szemben megszaggatott, magas partszegélyek meredeznek, mint például a falu keleti végénél, ahonnan a régi temetőt majdnem teljességgel elhordta. Tavasszal, de nagyobb esőzések alkalmával az év bármely szakában, gyakran kilép medréből a Rába. Az ilyenkor folyammá duzzadt folyó még erőteljesebben szaggatja partjait, besározza az elöntött réteket, földeket. Az évszázadok során a falu néhány házának kertjeit is elhordta a víz. Rombolását csak erőteljes partvédelmi intézkedések állították meg. Vas megye nyugati részén a török emlékezetes 1664. évi hadjáratakor vidékünkön csak Körmendnél, Csákánynál, falunkban és Szentgotthárdon volt híd a Rábán. A távolságok érzékeltetik az átkelőhelyek jelentőségét, a hozzájuk tapadó települések szerepét, amit aztán a közelükben működtetett malmok tovább fokoztak. Mint például Csörötnekét. * Ma magasra emelt vasbetonhíd ívelődik szülőfalumban a Rába fölé. Valahányszor csak átmegyek rajta, megállok és sokáig szemlélem a víz nyugodt folyását. Nyugatnak rövid, keletnek hosszú szakasza látható. Felsőszeren nőttem fel, így a nyugati része idézi fel bennem a legtöbb emléket. Mennyi örömünk forrása volt nyáron és a télen ez a szakasz! Itt fürödtünk, csónakáztunk, csúszkáltunk és korcsolyáztunk. Mikor minek volt az ideje. Ügy uraltuk, mi felsőszeri gyerekek a Baksa-árokig terjedő, körülbelül 150 méteres szakaszt, mintha saját tulajdonunk lett volna. Gyermekkorom kellemes emlékeibe félelmetesek is vegyülnek. Egyszer jégbe szakadtam, máskor örvénybe kerülten küzdöttem halálfélelemmel az életemért. Nagy erőfeszítéssel mindkét alkalommal kimentettem magam, de az átélt percek riasztó emlékeit örökre magamban hordom. Ezért van az, hogy ma is félek a nagy tömegű vizektől. Fokozza ezt az érzésemet a vízbefultak és az árvizek pusztításainak belém vésődött látványa Az utóbbiak sorában ma is nyomaszt az 1926-os hirtelen jött tavaszi olvadáskor a hídnál összetorlódott jégtáblák feltornyosulása, mely perceken belül 3—4 méterrel emelte meg a víz szintjét Felsőszer alatt. A hidat az elsodrástól a katonaság gyors robbantásai mentették meg. 38