Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - Horváth Ernő: Vasi természettudósokra emlékezünk

a szántóföldeket és csak azt tartotta meg, amely elképzeléseinek a legjobban megfelelt. Ugyanez évben vásárolta a tömördi birtokot is, feltehetően az ősz folyamán, amikor Sándor Erzsébettől, férjezett Jánossy Jordánnétol (Chernél György özvegye) E. Lukáts Jenővel közösen megvásárolta a birtokot. Sajnos a rendelkezésre állt dokumentumokból a birtok területe és a társ szerepe nem volt megállapítható. Kezdetben tehát Ambrózy még két területben gondolkodott, Jeliben és Tömördben. Csak később döntötte el, hogy nagy tervét Jeliben fogja megvalósítani. Jeli megvásárlása után Ambrózy első tevékenysége az volt, hogy megtiltotta a területen a legeltetést és a kaszálást, hogy a táj eredeti növényei erőre kapjanak és ismét elszaporodjanak. Ezutáni években elkezdte a terület feltárását, s hogy a munka pontos és gyors legyen, kiváló Botanikusok segítségét kérte. Közülük meg kell említeni Gáyer Gyula, Polgár Sándor, Rédl Rezső, Jávorka Sándor, Moesz Gusztáv és Boros Ádám nevét. A Jeli birtokot ugyan már 1917-ben megvásárolta, a kertépítő munkához azonban csak 1923-ban kezdett. Ezt a Természettudományi Társulat 1923. november 14-i ülésén tartott előadásában jelentette be, amikor beszámolt a Jeliben létesítendő növényrezervációról és parkról. Elmondta, hogy „Magyarországon e tavasszal léptem ismét kertészeti aktivitásba Vasmegyében ... Szülővármegyémben, melynek flóráját és klímáját legjobban ismerem ... szándékom Jeli változatos növénytakaróját megmenteni és a gazdag honosítási lehetőségeket kihasználni." 1924-től hatalmas energiával látott murikához: írt, levelezett, gyűjtött, vásárolt, tervezett, szervezett, szaporított, ültetett. Ezekre vonatkozóan egy levelében így írt: „ .. . egész üzemben magam vagyok generális, adjutáns, írnok, de részben napszámos is amennyiben 50—100 000 dugványt sajátkezűleg csinálok." Munkájával országosan, de külföldön is nagy tekintélyt ért el. Ennek lett eredménye, hogy 1929-ben megbízzák, hogy Hévízen a meleg víz felhasználásával hozzon létre szubtrópikus kertet. A terv azonban nem valósult meg. Ugyancsak elmaradt az általa tervezett Gellérthegyi parkosítás, valamint a Duna-kanyar déli lejtőinek örökzöldekkel történő betelepítése. Ezek mellett Közép-Európa több államában létesítendő parkláncolat létrehozásáról álmodozott, „melyek egymástól függetlenül, de egymással szoros kapcsolatban működnének, kidomborítva és kihasználva saját lehetőségeiket." Ezen álmaiból lényegében kettő valósult meg ú. m. a Prága melletti Pruhonicei Arborétum és a Jeli Botanikus Kert. Közben Jeli fejlődött, gyarapodott. 1930—31-re a fejlődés olyan nagy mértékű, hogy saját nevelésű anyagból már több millió növény állt rendelkezésére, melyek a park legkülönbözőbb helyein létesített faiskolákban, csemetekertekben és magágyakban nevelődtek. Korábban azt hittük, hogy Ambrózy főleg az Erica-féleket kultiválta, mivel ezeknek fajai maradtak fenn Jeliben a legnagyobb tömegben. Arról tudtunk, hogy a hagymás és gumós növényeket is kedvelte, azonban az igazi kép akkor alakulhatott ki róla, amikor 1983-ban két csemetekerti napló füzetét Tanakajdon egy családnál megtaláltam. Ebben sok száz növényfajjal találkozhatunk, melyeknek származási helyét, gyűjtőjének nevét és a kiültetés helyét is megismerhetjük. Sajnálatos, hogy a kertről térkép nem maradt fenn, így az elültetési helyeket ma nagyon nehéz, vagy sokszor lehetetlen azonosítani. Ez után vált egyértelműen világossá, hogy Ambrózy miért nevezte kertjét HORTUS BOTANIKUS JELInek, vagyis itt nem egy, a malonyaihoz hasonló örökzöld Arborétumot, hanem egy teljesen más jellegű 8