Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Ács László: Falusi Thália. A irábagyarmati színjáftszas krónikája 2. rész

Október elején kezdtük a próbákat, és az utószó néhány mondatával biztattam szereplőimet: ,, . . .a darab egyébként annyira hatásos és jó, hogy gyengébb előadásban is sikere van, sőt. . . egészen elrontani nem is lehet." {2) A próbákon nem kívántaim túl nagy fegyelmet. Bizony az ás előfordult többször, hogy valami téma előkerült, miatta abbamaradt a próba, és végig beszélgettük, vitatkoztuk az estét. Ezek a nem tervezett beszélgetések mindig igen hasznosak voltak, mert emberi dolgok kerültek szóba őszintén, és sem politikád, sem világnézeti, sem egyéb ok nem késztette az embereket szerepjátszásra. Nem ímeggyőzni akartuk egymást, csak elgondolkodtatni. Az utolsó néhány próbán imár nagyobb fegyelmet kértem, de katonás rendet akkor sem kívántam. December elejére terveztük az előadást. Mindenkinek korhű jelmezt hozattunk. Szépek voltak, különösek, valami kimondhatatlan hangulatot árasztottak, megtelt velük a színpad. A délutáni bemutatón a gyerekek ámultak, néma csend volt, 'egy pisszenés sem hallatszott. Mikor hazairöppentek,, tele lett az előadással a falu. S fél 7 körül a szállingózók patakja folyóvá dagadt. Elfogyott minden ülőhely, még pótszékeket is kellett behordani. Először éreztük a zsúfolt nagy nézőtér varázslatos hatását. Tavasszal Csikyt játszottunk. Darabjainak .meséje első olvasásra kissé bonyolultnak tűnt, nyelve gyakran nehézkesnek, kicsit avultnak, de izgalmas, jó humort rejtő, jó szerepeket kínáló darabok voltak, megragadó, érdekes világ. Ezzel vette kezdetét nálunk Csiky karrierje, mert mint később kiderült, nemcsak én, nemcsak a szereplőik, hanem a közönség is szívébe fogadta. Azóta legtöbbet játszott szerzőnk lett, forró sikerek kapcsolódnak hozzá. Első bemutatott darabja a Buborékok volt. Kicsit meg kellett ugyan húzni a szöveget, mert néhol terjengős. Feszesebbre fogva azonban jól gördülő, élvezetes, világos és izgalmas. Nagy élmény volt a női jelmez. Tournure-t nálunk még sosem láttak. Már az ás siker volt, amikor ebben a ruhában szereplőink a színpadra belépték. Közel 400 néző jött el újra. S ezt különösen akkor értékelhetjük, ha tudjuk, hogy a közelmúltban több Déryné előadást is láthatott a közönség. (Mama, Csárdáskirálynő). A Déryné a imii viszonyalink között káprázatos előadásokat tartott reprezentatív jelmezekben, díszletek között. Nekünk mellettük kellett igazolnunk, hogy ránk is szükség van. Az előadások sikere ezt bizonyította is. ősszel belevágtunk egy darabba, melytől kicsit félteim, de amely nagyon megragadott, vonzott, nem eresztett, melyről vallom ma is: a magyar drámairodalom egyik csúcsa. Csodálatosan igaz világ, csodálatosain igaz szereplők, Tóth Flóra valós és mégis eszményi alakja pedig szinte egyedülálló. Igen, Bródy Sándor: A tanítónő című darabjáról van szó. Féltem a darabtól és hittem benne. Féltem, mert átlépte azt az ízléshatárt, amit a mi közönségünk megszokott; mert hiányzott a happy end; mert szerepeit nem lehetett életre kelteni külsődleges eszközökkel, ne mondjam a nagy szót: átélés kellett; mert szokatlan falusi darab volt, kicsit szokatlan nyelvvel. Hittem benne, mert az élet jelent meg a színpadon; mert a szereplők önmagukból építhették fel szerepüket; mert izgalmas volt; mert falusi darab volt; hittem benne, mert szerettem. Az előadás nagyszerű volt. A szereplők -éltek szerepeikben, természetesen tudtak azonosulni eljátszott alakjaikkal. Miikor a közel 70 éves Támis József — aki az öreg papot játszotta — szeméből kicsordult a könny Flórához fordulva: „Menj kis szolgám és vezesd a világtalanokat!" — éreztem,, itt nem kel56