Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Majdan János: A szombathelyi vasútállomás vonzása a századfordulón

Budweisbe, Bécsbe fuvarozott 10 ezer, és a Münchenbe, Konsltancba szállított 30 ezer imázsa jelentette a nagy forgalmat. Az aratás után megmaradt szal­mából bálákat préseltek, s 6000 mázsát adtak el a gazdák különböző monar­chián belüli kaszárnyáknak (Grác, Bécs, Pisek, Eger, stb.). A szántóföldi ter­melés helyben nem hasznosított cikke volt a cukorrépa, melyből 57 ezer má­zsát raktak Szombathelyen vasúti kocsikba. A korábban rnáir működő büki cukorgyár mellett 1895. szeptember elsején kezdett el termelni a „Vas megyei czukorgyár rtt. sárvári czukorgyára". Az első évben feldolgozott 346 ezer má­zsa répából egyetlen kilogrammot sem küldtek a megyeszékhelyről. A szom­bathelyi vasútállomás környékén répával foglalkozó gazdaságokat a korábbi megszokások és az érvényben lévő szerződések arra ösztönözték, hogy Bükön dolgoztassák föl terméküket. (A holdanként! termésátlag 80—120 mázsa kö­zött volt. 8 ) Hosszú évek kitartó és szívós munkája eredményezi majd, hogy a megye segítségével állapított sárvári cukorgyárba a megye székhelyéről is küldjenek földolgozásra répát. A kortársak előtt közismert volt a nyugat-dunántúli szarvasmarha-tartás helyzete, ahol a berni és sirnmenthali pirostarka faj a hazai fehér marhát már majdnem teljesen kiszorította. 1 ' A fajtaváltás sikere országos visszhangot váltott ki, s a ibevált fejős tehenekből évente 500 darabot küldtek Szom­bathelyről a budapesti és környéki ,,,,milimárik" {tejesgazdák) gazdaságaiba. A fejős tehenet küldő nem más, mint a Reissig-féle tehenészet, ahol ßzirn­mentháli fajtát tartottak és neveltek. Ebből a tehenészetből szállá to ttak hű­tött kocsikban évente 3300 hektoliter tejet Bécsbe, s a kimustrált állatokat sa­ját telepükön hizlalták, ahonnan 1500 darabot a bécsi henteseknek adtak el. A szarvasmarháik mellett sertéseket és lovakat raktak kocsikba a vasi me­gyeszékhelyen. A sertéseket a helyi tejszövetkezet 500—600 állat egyszerre tör­ténő befogadására alkalmas hizlaldájában nevelték, melyek közül 800 darabot Sopronban, háromszázat Bécsben és Bécs-Űjhelyen dolgoztak föl. A környék erdőségeiben lőtt 6000 vadat az osztrák fővárosban fogyasztották el. A tehené­szet és a sertéstelep rendszeresen természetes trágyát adott el a környező gaz­daságoknak, melyből 9000 mázsát a vasút továbbított. A szombathelyi vasútállomáson feladott árucikkek jelzik a vonzáskörzet iparosodottságát, iaz üzemek országban betöltött szerepét. A legnagyobb meny­nyiségben vasúton szállított iparcikk a tégla volt. A három szombathelyi gyár évente 4—5 millió faliitégilát és cserepet gyártott. Korszerű technológiával ren­delkezett, mert körkemencét használtak és szénnel tüzeltek. A gyárakból ki­került termékek nagyobb részét helyben használták föl, 6—700 ezer darabot szekereken fuvaroztak a környékbeli építkezésekhez, 12 ezret vasúton továb­bítottak a ímegyei megrendelőkhöz. 10 A feldolgozott áruk közül nagy mennyiségű {9000 q) gazdasági gépet szál­lított a vasút. 11 A városiban akkortájt működő két gazdasági gépgyár és fém­öntő közül csak a Mayer iés fia cég ipartelepéről került feladásra áru. Az 1875 óta működő üzemiben 300 munkás dolgozott. A termékekből mintegy 8000 da­rab gazdasági gépet Budapestre vittek a vasúti kocsik, s a tíég ottani raktárá­ból folyt az árusítás. A környékről érkező gabona őrlését végzi a szombathelyi mailom, ahhonan 5500 mázsa őrleményt küldenék a vasút segítségével a győri és a pinkafői vonal állomásaira. Az állomás közvetlen szomszédságában mű­ködött Holzheiim Gábor fafűrészelő telepe, mélynek évi termelése 1200 q fa­törzs feldolgozása. Ugyanott kezdett el Wolf Jakab és társa gőzfűrésszel dol­gozni 1895-ben. A két faféldoilgozó 200 q deszkát, padlót a megyében, 500 má­50

Next

/
Oldalképek
Tartalom