Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Németh István: Barsi Ernő: Daloló Őrvidék

A kiadványban az őrvidék dalkancsének átmentése tudományos igénnyel került válogatásra., összeállításra, mely híven 'tükrözi és bizonyítja, a szerző ama állítását, hogy „a zenei anyanyelv még a beszélt nyelvnél is tovább őrzi egy nép sajátos lelkét... s ha egy nép legdrágább kincsét, őseinek nyelvét netán elfelejti, elhagyja, dalaiban még akkocr is kötődhet hozzájuk." A még megőrzött dalkines a hajdani 'területi összetartozásból következően egyetemesnek 'mondható, mivel ezek más magyarlakta területeken, de főleg a Dunántúlon is megtalálhatók. A néprajzi és népzenei anyag gyűjtésének szinte utolsó időszakát éljük, hisz az őrvidék és a magyarországi népdaléiért; kapcsolata immáron több mint 60 éve megszakadt, s jelenleg e hagyományok őrzői túl vannak az élet delelőjén. A közreadott anyag különös jelentősége, hogy hű képet fesit az őrvidék zenei arculatáról, a különböző zenei hatások kimutatásaval, melyek ugyan nem mindig a tiszta forrásból táplálkoznak, de mint élő valóság alkotó részei annak. Az ősi elemeket rtartalmazó népzenei anyag mellett sokat ismernek az Őrvidéken a XIX. sz. népies dalaiból és a század eleji magyar nótákból. Ezért került okkal e pedagógiád célzatú gyűjteménybe néhány olyan dallam, mely a műzene talaján sarjadt. A szerzőt dicséri az a törekvés is, hogy a dallamromlást tapasztalva épebb változatot közöl — a tudományos igényéknek megfelelő hivatkozással. Külön 'értéke az is a kiadványnak, hogy az egyes dalokhoz fűződő szokásokról, játékokról is leírást ad. Érdemes szólni az anyag sokszempontú összeállításának értékéről is, miszerint a dalanyag alkalmakhoz fűződő rendezettségén és a dalok tudományos rendszerezésén túl, a szerző az általános jellemzők mellett egy-egy személy dalkincsébe is beavatja az olvasót. Ez bizonyítja az egyént ért sokféle zenei hatást, mely végül szervesen beépült annak dalkincsébe. Ez egyben aláhúzza annak tényét, fontosságát és szükségességét is, hogy az anyag az átmentésen túl segít eligazodni az igazi érték és a talmi között. A szerző örvendetesen élt az összehasonlító népzenetudomány kínálta bizonyító lehetőségekkel, mivel utalt arra, hogy a közölt dalok dallamfordulatai, esetenként egész dallamok Magyarország más-más területein megtalálhatóak. Az előforduló szövegvariációk, mint a népdal legtermészetesebb jellemzői kezelendőek, ami örvendetesen bizonyítja, hogy az énekelt dalt az éneklő egyén vagy közösség magáénak vallja. A kötetek anyaga téma szerint rendeződik. Ezek gazdag tartalmi sokszínűségében ia nép találékonysága, költőisége, gazdag érzelemvilága jut kifejezésre. Kár, hogy a technika áldásainak arzenálja nem táplálja eme kiapadó félben lévő nemes forrást. A közreadott gyűjtemény értékes anyagot tartalmaz tudományos igényű összeállításban és rendszerezésben. Joggal tarthat igényt arra, hogy a néprajz és népzenetudománynak tett jó szolgálat mellett a nép eme zenei értékeit azokhoz juttatja vissza, akik annak jogos tulajdonosai. Közreadásáért köszönet illeti mindazokat, akik részesei voltak az anyag szolgáltatásának, gyűjtésének és megjelentetésének. (Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, Oberwart/Felsőőr, 1988.) NÉMETH ISTVÁN