Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Kajdi Ferenc: Adatok a sárvári népi vallásossághoz

A menetet két — rendszerint piros — zászlóval közrefogott feszület vezeti, így van az úrnapi körmenetek alkalmával is. A zászlók téglalap alakúak, fecskefárkosak. Fél emberalakos Jézus-Szí ve és Mari a-Szíve ábrázolásokat láthatunk rajtuk. Szelles időben a zászlót leveszik a rúdról: összecsavarják és csak a miagas rudakat viszik a legények. Űimenti szakrális emlékek előtt a zászlót — vagy az üres rúdját — háromszor meghajtják. El ne felejtsem: a kereszt-, illetve zászlóvivők bizonyos szakaszonként váltják egymást. A zairánd ok menet közepén viltték a f őzászlót, amelyik valamelyik vallásos egyesületé volt (Mária-lányok, Legényegylet, Rózsafüzér Társulat, Credo stb.) E zászlók téglalap alakúak, középen medailonszerű képpel, rúdjukon sok szalaggal. Ezt erős férfiak vitték felváltva. Vállra akasztható bőrtokba dugták a zászlónyél végét, így könnyebben vitték. Rossz idő esetén az egész zászlót bőrtokba bújtatták. Környékünkön sem csipke, sem támasztórudas zászló nem ismert. Célhoz érve, a zászlókat a templom falának támasztották. Útjukon, a közbeeső falvakban (Sitke, Simonyi) harangszóval szokták őket fogadni. Ha férfi találkozott a búcsús menettel, tisztelete jeléül levette a kalapját. Egyik barátom az 50-es évek végén megfogadta, ha bajából megmenekül, gyalog elzarándokol Sárvárról Celldömölkre. Tavaszi hétköznapon indult el. Sok jármű vezetője kínálta fel, hogy elviszi, alig győzte elhárítani szívességüket. Más helyen már szóltam a vasvári búcsújárásról, Itt megemlítem, hogy oda szekéren is szoktak menni, s volt rá eset, hogy ez esetben is vittek zászlót. Ilyenkor a vonaton érkezőket bevárva alakították ki a menetet — már Vasváron —, s így mentek „prosekcijuo"-val a kápolnához. Sümegre tőlünk — tudtommal — csak vonattal mentek. A Cellbe vonatozók közül többen útközben gondolták meg magukat, és tovább utaztak Sümegre. Vát-Szentkútra augusztus 20-án reggel indultak régebben szekérrel vagy kerékpáron. Ma is járnak: személygépkocsival. Ha szekérrel mentek, akkor annak hosszától és a jelentkezők számától függően három-négy ülésdeszkát fektettek. A fuvardíjat személyenként fizették a fuvarosnak. Vát-Szentkúton reggel 8 órától szentségimádás van, 10 órától pedig mise, a búcsúi nagymise. A kápolna kicsiny, ezért tábori misét, azaz szabadtéri misét tartanak. Napjainkban Szombathelyről is többen érkeznek. Régen Váltról, Bögötről és Csényéről körmenettel mentek a búcsúra. A szerviták elköltözése után — gyermekkoromig — major volt mellette, később birkaako'l lett. Nemrég egy kimustrált buszkabin árválkodott a közelében, aztán közel s távol gaztenger és a gyakorlótér. Puszta csatár, a ibájos kis búcsújáró hely Zala megye északnyugati csücskében, két patak találkozásánál fekszik. Körmend ide 15, Zalaegerszeg pedig 25 kilométer. Báját többek között eldug ottságánafc, földrajzi fekvésének, kedves méreteinek köszönheti. Nincs az egyházilag nyilvántartott búcsújáróhedyek között. Igazán 1945 után lendült fel. Ugyan hegy lábánál fekszik, mégsem tekinthetjük szőlőhegyi kápolnának. Szinte csodaszámba megy ez a kis templomocska: utóvégre nem potyognak csak úgy szire-szóra az égből templomok valahova a természet lágy ölébe, távol a településektől. Ozmánbük községtől közelíthető meg legkönnyebben, noha Vaspör határában van. Utóbbi csaknem egy órányi járásra található a templomtól., mezei utakkal, ösvényekkel összekötve. Csoda e templom azért, mert az egykori falu elpusztult, s ennek ellenére megmaradt a szentegyház. Sárváriak a 60-as évektől járnak ide, amióta egy sár:v2