Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Kajdi Ferenc: Adatok a sárvári népi vallásossághoz

vári e tájon dolgozott, s otthonról édesanyját és más asszonyokat vitt magával templomozni. Sőt egy kispapot is elvitt oda, aki később a szomszédos Nádasd káplánja lett, s miimt ilyen, ismét elment Pusztacsatárra. A búcsúsok ide előző napon indulnak. Vagy vonaton utaznak Rimánymajorig, azaz Zalaháshágy— Szőoe vasútállomásig, vagy Körmendig vonatoznak, s onnét pedig vagy to­vábbutaznak vonattal Zalacséb—Salamvárig és így tovább busszal Vaspör—Ve­lencéig, avagy Körmendről utaznak egyenesen autóbusszal Ozmánbükig vagy Zailaháshágyig. Az út utolsó szakaszát minden esetben gyalogszerrel kell meg­tenni, ami 2—8 kilométer hosszú utat jelent. Kora délután csak a takarítókat, az ideiglenes gyóntató fülllkéík készítőit találni ott. No, meg Pusztamagyaródról, az úgynevezett „engesztelőket". Azért hívják őket így, mert csütörtökönként este falujukban a templomban, illetve amióta onnan kitiltották őket, a templom mellett, engesztelő imaórát tartanak. Alkonyatkor Pusztacsatáron misét tartanak. Utána gyertyás körmenettel a Fájdalmas Szűzanya kápolnájához, a Szent Család kápolnájához, a lourdes-i kápolnához, végezetül Szent József kiiakasztott képéhez vonulnak. A kép mel­lett két vaskeretes lámpában gyertya ég. Ezután virrasztás kezdődik. , A sári öregasszonyok gyakorlatáról is szólnom kell. Augusztus 20-át kö­vető vasárnap délután litánia helyett vonultak előénekesük vezetésével Vát— Szentlkútira. Az összesen huszonhat kilométer hosszú gyalogos zarándoklatuk so­rán útközben is, a kápolnánál is imádkoztak, énekeltek. Nem volt ez búcsújáró nap, a kápolna ajtaját sem nyittatták ki. A kegyes ájtatosság 1945 után meg­szűnt. Mit mondhatunk a kegyhelyen való tartózkodásról? Az emberek misét hallgatnak, gyónnak, áldoznak, imádkoznak, énekelnek a szertartáson túl is. Emellett vásárolnak, ismerkednek. Másolják egymás fü­zetéből az ismeretlen, számukra érdekesebb énekekéit. Vizet vesznek a szent kútból, fájós testrészüket mosogatják, áztatják. Kegytárgyakat vásárolnak, azo­kat megáldatják. Virrasztanak, „bólogatnak". Más falvak búcsúsaitól a roko­nok és a búcsústársak iránt érdeklődnek Beiratkoznak jámbor társulatokba: Jó Halál Társulata, Mária Légiiója, stb. Misét .mondatnak, közös misékre adakoz­nak. Meglátogatják a kegyhely minden szent építményét. Meg-megemlegetik, hogy 'másutt, illetve tavaly hogy s miként volt a búcsú. Néhányan búcsúi mos­datás részesei. Erről külön is meg kell emlékeznünk. A búcsúi mosdatás felénk alkalomszerű, tiszteletből fakadó szokott lenni. Célja, hogy két család ilymódon közelebb kerüljön egymáshoz, szinte rokonos­kodjon. Leginkább lányokat szoktak asszonyok „mozsdatnyi". Vasváron, Puszta­csatáron, Vát-Szentkúton a forrásból, a forrásnál mosdattak. Cellben a szen­teltvíztartóból. Alatta tetszőleges kötetlen imádságot mondtak. Ettől kezdve a keresztszülő és kereszítgyerek közötti megszólítás dukál: keresztapám, kereszt­anyám, fceresztfiam, keresztlányom, komaasszomy, komámasszony, komám, ko­mámuram. Ha a másikról is beszélnek, akkor búcsúi-, celli-, sümegi-, csatári ke­resztapát, keresztanyát, keresztgyereket mondáinak. A 'mosdatás után a kereszt­szülő ajándékot vesz keireszttgyerekének. Ez az ajándék lehet imakönyv, olvasó, kis szentkép, falra akasztható szentkép, háziáldás és egyéb. De nem kötelező a kegytárgy, lehet ez más ajándék is: gyűrű, nyaklánc, baba, síp stb. Ezután hús­vétra is megajándékozzák kereszitgyermeküket. A második világháború előtt egy kis cukorkát és piros tojást adtak, később az ajándékok értéke egyre nőtt. Például lánynak ágyneművel, asztalterítővel bővítették a stafirungját. Az aján­dékozás a fiatal házasságkötésekor vagy bármelyikük halála esetén szűnt meg. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom