Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Kováts Béla: Emlékmozaikok

vonszolták. A vér spriccelt, csurgott. A megvadult tömeg „fásiszt" és „SS" kiáltása mindjobban elnyomta, az immár áldozat, kezdetben hangos, reménykedő, majd elkeseredett, könyörgő: „mutter! mutter!"-iját. Óh, ezt a muttert elfelejteni nem lehet!. Aztán már csak a nyöszörgés, hörgés hallatszott, a „győztesek" vérfagyasztó diadalordításában. Mire az amerikai őrsiég megérkezett — nem is nagyon sietitek! — imár csak egy tranosírozott, emberi roncsot találtak. Hivatalosan megállapították soldbuchja (zsolidkönyve) alapján, hogy három hete vonult be ka/tonának és ebből is két hét már háború nélküli szolgálat volit. ... Az elmúlt negyven év, minden olyan téli reggelén!, amikor a leölt disznók visítása veri fel az őrségi csendet, felriadva álmaimból képzeletemben a szőke, kék szemű, német fiú haláltusáját látom, és hallom a reménytelen egyre halkuló segítséget hiába váró „mutter! mutter!"-jét. .. Látom azoknak a gyűlölettől eltorzult arcát is, akiket a könyörtelen háború tett a humanizmus böllórjeivé. Jaj! — csak nehogy a hasonlók döntésétől függjön az atomháború! Bíznunk kell a történelem kíméletében, a békés, derűs holnapban, az emberiségben... ... Negyven éve a jelenlétemben, vagy éppen a segítségemmel, sem disznót, sem csibét nem lehet nálunk ölni! Hol lesz a körzeti iskola? A körzetesítések hőskorában történt. Imreh Sándornak, a szomszéd falu iskolaigazgatójának jó összeköttetései voltak, s keresztülvitte a megyei tanfelügyelőségen, hogy falujában alakítsák ki a körzeti iskolát. Így iskolánk amolyan tagiskola lett s tanítványaink, akik általános iskolai végzettséget akartak szerezni Kisrákosra jártak át. Jogtalannak és megokolatlannak véltük ezt a felsőbb intézkedést, mert községünknek népesebb vasútja, sőt két ipari üzeme is volt. Szerencsénkre Viszák és Szaknyér lakói ugyancsak mellénk álltak. Küldöttséget vezettem Budapestre a V. K. M.-be, mivel a megyei tanfelügyelő a kérdést befejezett tényként kezelte, „ön állami tanító, önnel nem vitatkozunk, hanem végrehajtja utasításainkat, ha pedagógus akar maradni!" — zárta le a vitát a nyomaték kedvéért a megyei tanfelügyelő. Pesten ide-oda küldöztek s végül is megtudtuk, hogy ha a helyi Nemzeti Bizottság nem szavazza meg a csatlakozást, nem lesz körzeti iskola Kisrákoson. Feletteseim értesültek a pesti „eligazításról" s engem tartva az ellenzék vezetőjének, behívtak iSzomibaithelyre s nyilatkozatot Írattak alá, mely szerint nem vagyok a körzetesítés ellensége. Ellenkező esetben . . . Egyszóval törvényesíteni akarták az új helyzetet, és gyűlést hívtak össze Kisrákosra. Hivatalosak voltak az érdekelt tanítók, továbbá a Nemzeti Bizottságoik elnökei. Magam nemcsak pedagógusként voltam jelen, hanem a pankaszi Nemzeti Bizottság .elnökeként is. A szokásos üdvözlések és beszéd után következett az okirat aláírása. — Elsőkiónt kérem, írja alá Kováts Béla tanító — szólított fel a felsőbb szerv vezetője. A fő illetékesek nagy megkönnyebbülésére aláírtam. Utánam következtek kartársaim, akik hasonlóképpen cselekedtek. — Most pedig a Nemzeti Bizottságok elnökeit kérem fel aláírásra, — hangzott az invitálás, s elsőként ugyancsak nekem adták át a tollat. És ekkor robbant a bomba! — Tisztelt Tanfelügyelő úr! — szóltam ekkor. — Kováts Béla állami tanítónak ön parancsol, ezért alá is írtam, de Kováts Béla, mint a pankaszi Nem28