Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Kováts Béla: Emlékmozaikok

Innen, a magasból, látszik az egész falu és a Küküliő völgye Hédenfájától Dicsőmentmáiritonig. Addig vagyak, és leszek boldog, amíg évente, ha csak egyszer is, ha csak egy percre is, innen szétnézhetek. Nekem ez a legszebb hely a világon! Szemeimmel végigpásztázom a tájat és emlékezem. Ott, a túloldali dombon, észak irányban van a Melegágy. Valamikor, elhanyagolt bozótos volt, most a mikefalvi szövetkezet szőlője. Édesapám szeriint, ha északii szél fújt, a nyulak átjöttek oda, a védettebb területre a melegágyukba. Nem volt ritkaság, hogy alig egy óra alatt, öt-hat nyulat lis lőttünk. Mivel egy alkalommal csak hármait lehetett ejteni, kétszer kellett fordulnunk. Szépen látszik Abosfallva és Mikefalva is. Az előttem húzódó, kelet-nyugat irányú völgy közepén, kettészelve a rétet, folyik a Kis-Küküllő. Most nagyobb .pataknak álcázza magát, de évente egyszernkétszer megvadul, és akkor kegyetlen, nagy folyóvá válik. Majd a vasút következik. Látni a folyót átívelő vasúti hidat. A mellette lévő, homokos martú Űsztatónál, ahol fürödni, lovat úsztatni, vagy kendert áztatni szoktak, rugdalt ájulásig a magyarfaló csendőrőrmester. Amott van a Hudica. Erre mentünk le a maloimgáithoz fürödni, a mellette levő árnyékos oldaliban szedtük a taivasz első finomságát, a vitaminban gazdag barabolyt. Egyik tavaszon jégzajláskor, erről a gátról csúsztam be a jeges, mély vízbe. Üszástudás nélkül. Segítség nem lévén, addig vergődtem a jégtáblák között, míg valahogy megmenekültem. Szerencsémre a jeges ruhám, a vérző karcolások, és az időben megérkezett nátha visszatartotta anyámat az ilyenkor kijáró, nádpálcás fenyítéstől... A falu közepén, kimagaslik a szülőházam, egy, — most 'műemléknek nyilvánított, nagyon elhanyagolt, — volt udvarház. Szabadszemmel még látom a Kertek-megetti házakat, köztük a Kati néniékét is. De sok puciszilvát szedtem a kertjében . . Elfordulok a falu felől nyugatra. Még emlékszem az innen látható határokra: Lejáró, Keosfcés-kiút, a három Szőlő, Polgár erdő, Daibamka, Hendór, Hendér-patak. Ez utóbbiban talált kerek-lapos homokkő táblákból készültek az eperfák alatti kőasztalok. Mellette a Bérlő-szőlője (apáim a névadó!) Zsidótemető (a márványsírköveket ellopták!) A Csiki-tag, Kozma, Csillag-tető, Cigány^hegy, Botos-idüllő a somfákkal. .. Keletre fordulva, látszik a Tatár-ösvény. Állítólag, annyi kutyafejű tatár jött lefelé ezen a dombgerincen, hogy azóta sem nő itt fű, vagy bokor. Mindjárt mellette az Akiasztófagödör, ahol ivalamlkor a törökök akasztották fel a magyarokat.. . Következik a Rókaigödör, majd a Madár-gödör. Ez utóbbi oldalában, a földbe ásott fészkekben kéksziinkék, vagy más néven „ászlószímű" madarak tanyáztak. Akár a zsidófecskék., ők is kivesztek. A domb alatt lévő síkság neve Faluhely. Az öregek elbeszélése szerint valamikor itt volt a falu. Jöttek a tatárok, és a nép a templomiba zárkózott ós ott imádkozott. Kiérték az Istent, hogy inkább süllyessze el a falut, templomostul, minthogy élve a tatárok kezébe, vagyis rabszíjra kerüljenek. Az ima meghallgatásra talált A falu templomostul elsüllyedt. A szájhagyomány szerint, a századforduló körül, mivel ezen a területen disznólegelő volt, a CsuGsákiné(!) kocája belemalaoozott egy földből kitúrt harangba... A harang állítólag, azóta is a marosvásárhelyi templomba hívja a híveket. Érdekes, hogy Pankaszon, oda ezer kilométerre, a Szent Márton templommal kapcsolatban, szinte ugyanazt hiaHom mesélni az öregektől. 26