Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - ADATTÁR - Szabó József: Bük és Csepreg cukorgyárai

a .küllőire szerelt, rögzített serleges kerékkoszorú segítségével emelte ki a répát. Az „úsztató" maradványai ma is megvannak Felsőbükön. Sajnos, a faluban építkezők nagy rongálást végeztek ebben a nagy eszmei értéket rejtő ipari űemlékben. A még megmaradt részeket meg kell ímentanii, nem szabad tovább pusztítani ezt a világ cukoriparát forradalmasító alkotást. A telítés tökéletesítésére Riedinger Károly 1891-lben egy Bükön először alkalmazott műveletet talált fel, mellyel a rópalevekről lepárló és felmelegített szénsavat már az első telítésnél teljesen ki tudták használni. A cukorgyártás technikája egyre jobban tökéletesedett, melyben éppen a 'büki cukorgyár haladt az élen a Riedinger-íféle találmányok alkalmazásával. A büki cukorgyár 19il0-ben 706 fővel dolgozott. Ebben az időben érte el termelésének csúcspontját. Készítményei jó hírnevet szereztek a gyárnak, és ennek köszönhette, hogy átlagosan V

2 frt-tai jobban tudták áruikat értékesíteni, rndint imás gyárak. Ebben az időben a kivitel pilében és iméliiszsüvegáruban különösen Olaszországban váltott ki nagy érdeklődést. Az első világháború éveiben sajátos helyzet alakult ki a 'büki cukorgyárban. A háború kitörése után a gyárat katonai felügyelet alá helyezték, mellyel az itt dolgozó 18—55 év közötti életkorukat töltő imunkásokat katonai fegyelmi és büntető hatalomnak rendelték alá. Nem hagyhatták el munkahelyüket, szervezkedési jogukat megvonták, ezzel a munkásokat kiszolgáltatták munkaadójuknak. A gyár irányítását az igazgatótanács végezte, amely a századiforduló idején a következőkből állit: Luft Antal, Cansitaojen Gusztáv, Lenek iSaimu, Rosenfeid Samu, Probst Zsigmond, Gonzalles Károly és Baechlé Károly. A „Nagycenki Cukorgyár Részvénytársaság" alaptőkéje az első világháború előtt 2 400 000 Korona volt, 1500 db névre szóló részvénnyeH 1600 Korona befizetéssel. A tőkések, amikor látták a háború kimenetelét, menteni igyekeztek tőkéjüket. A részvénytársaság szabadulni szeretett volna az elavulófélben levő gyártól, mert sokat kellett volna ráfordítaniuk a gépezet, a felszerelések felújítására. A jól bebiztosított gyárat az 1916—1917-es kampány befejezésével 1917. március 12-ének éjszakáján bűnös könnyelműséggel hagyták leégni úgy, hogy előzőleg a kész cukrot a gyárból elszállítottak. A Repce Vidékének gazdasági fejlődése szakadt meg ezzel tragikus eseménnyel, melyről a Sopronvármegye című napilap a következőkben számolt be: „A büki cukorgyár leégett" — olvasható a címJben. A Schoeller-féle konzoreiuimihoz tartozó büki cukorgyár e hó 12-én, hétfőn este 1 órakor lángba Iborult. A tűz hihetetlen gyorsasággal (harapódzott el, úgy hogy rövid idő alatt, az 'éjféli óráikig, majdnem az egész gyártelep hamuvá égett. A tűz keletkezésének oka még nem volt kideríthető. A kár kb. kétmillió korona, ami biztosítás révén megtérül. A környékbeli és a gyártelepi tűzoltóság önfeláldozó módon munkált az elem megfékezésén. A tüzet azonban csak du. 2 óra tájiban sikerült eloltani. A romok alatt a szikra még most is izzik. Az éjjeli vonat katonai kirendeltséget hozott. E hó 13-án megjelent nagyobb kísérettel Simon Géza főszolgabíró, hogy megállapítsa a tűz keletkezésének körülményeit és okát. A készletekből szerencsére csak mintegy 12 kocsirakoimány semmisült meg. A fogyasztási célokra szánt kész árut már a tűz kitörése előtt elszállították. Az üzemet hosszabb időre be kell szüntetni." 43