Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - ADATTÁR - Szabó József: Bük és Csepreg cukorgyárai

A Sopronvármegye híradása mellett érdemes megemlíteni a másik megyei újság, a Soproni Napló előző napi közléséneik folytatását: „A tűz, mint jelentettük, a gyár kazánházában keletkezett. Valószínűleg a kazánház és 'környékén elhelyezett száraz faanyag, régi deszkák gyulladtak ki (! ! ! !), és innét terjedt szét rohamosan a tűz. Innét átterjedt a gépházra, úgy hogy a tulajdonképpeni gyár és gépfelszerelése teljesen a tűz (martalékául esett. Az oltási munkát díj. Riedinger Károly igazgató vezetése alatt a gyár tűzoltósága kezdte meg, melyhez nemsokára a környékről odasietett tűzoltóság is csatlakozott, és nagy energiával működött közre abban, (hogy a raktárhelyiségek, a tiszti- és a cselédlakások megimentessenek. Csakis így vált lehetővé, hogy a nagymennyiségű cukoráru megmenthető volt, aminek pusztulása négymillió korona kárt jelentett volna. A gyár oltási munkálataiinak elvégzésére Sopronból 90 főből álló katonai különítményt rendeltek ki. A katonaság közreműködése igen hatásosnak bizonyült. A tüzeseit okozta kár imég teljesen nem álllapíthlaitó meg. A gyár újbóli felépítése iránt az igazgatóság azonnal megteszi a szükséges lépéseket. Az igazgatóság valószínűleg imár a napokban tart ülést, hogy a végleges határozatot e tekintetben meghozza. Az építkezés elé a háború alatt sok nehézség tornyosul, de azt hiszik, hogy mégis megkezdhető lesz, sőt remélik, hogy a legközelebbi kampányig be is fejezhető." Mindez csak remény volt, de nem vált valóra. A (büki cukorgyár teljesen beszüntette működését. Pedig a büki cukorgyár működése (megoldotta nemcsak Bük, hanem a Repce vidék lakosságának is megélhetési gondjait. A gyár leégésének igazi okáról Holcz István háborús rokkant nyilatkozott legőszintébben, aki a gyászos napon a gyár portáján teljesített szolgálatot: „Rosszul tervezték m>eg az 1915-ben beépített új kazánok ifüst csöveinek elvezetését. Ezek a padlástéren találkoztak, és innen torkolltak bele a nagykéménybe. A füstcsöveket olyan közel vezették a padlásgerendákhoz, hogy ezek gyakran áttüzesedtek, és időnként vízzel kellett locsolni. Ezen a napon az egyik cseh származású mérnök megtiltotta a gerendák locsolását azzal, hogy erre már nincs szükség. A favázas tetőzet, amely kátránypapírral volt (bevonva, könnyen lángot fogott és az egész „Keszliház" {kazánház) hamarosan égett, mint a zsír. Próbálták oltani, de ez a imunka akkor már hiábavalónak bizonyult. Előtte már két alkalommal is kigyulladt a tetőzet, de akkor sikerült megmenteni. A gyár vezetői Németh János nevű fűtő hanyagságának tüntették fel a tűzesetet azzal, hogy nem törődött a veszélyes gerendával. Én biztos vagyok abban — nyilatkozta Holcz István bácsi —, hogy mesterségesen idézték elő a tüzet, mert a gyár már kiöregedett, sokat kellett vo'lna rajta renoválni. Teljesen új berendezésre lett volna szükség. Erre pedig a Részvénytársaság a háború elvesztését, bizonytalan kimenetelét látva, nem áldozott semmit. Nem is vetitek tervbe a gyár felépítését, jól ibe volt biztosítva, a tulajdonosok nem fizettek rá az őket ért kárra." így nyilatkozott egy munkásember, aki nagyon józanul ítélte meg a gyár leégésének okait. A tőkések nem veszítettek, csak többszáz 'büki és környéki munkás maradt kenyérkereset nélkül. A gyár gazdasága még 19304g működött, majd ezt is felszámolták. Földjeit elárverezték, és ezek a jómódú parasztok kezére kerültek. 44