Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - IN MEMORIAM - Nagy Árpád: Dr. Kiss Gyula (1921—1986)

a magyar föld egy tájának, a magyar nép sorsának egy résaÉeÖe rajzolódott ki, és ebbe a képbe nem csúszhatott ihiibla. Ha igen, jag volt a vizsgázónak. Az, már Kiss Gyula titka marad, hogy miért inam hainagudtak irá a bukottak, imiért nem akart senki hiányozni az óráiról, miért emlegették őt szeretettel azok, akik re­megő lábbal memitek vizsgázni hozzá. Az ő titka marad az, Ungaresca Tánc­együtfes 15 éves jubilleiumi műsora utáni ünnepi együttlét, amelynek (egyetlen témája éjfél utánig is Gyuszi bácsi volt. Vagy,, hogy volt diákjlai, vagy a velemi tánctáborok régi tagjai miéirt kötőditek mindig oly mélyen hozzá. Miéit élt olyan elevenen bennük egy-egy tréfája, beugratása, mondlása, az általa meg­tanitott ének, a vele végiggyalogolt kilométerek, a tőle hallott gondolatok nép­ről, magyarságról, hagyományokról. Művelődéstörténetet nála tanuló haiUga­tóiban továbbra is ösztönző élményként anaradtiak meg; a fárasztó tokiak;, ame­lyekről illusztrált útinaplókkal (kellett beszámolniuk, a honismeretet nem pusz­tán könyvekből, hanem leiekkel és az izmaik fáradtságával tlarniulva. A 'Restről Szombathelyre került diák, aki sohasem hallott az Őrségről, szerelmese lett e tájnak, mert Kiss Gyula tanítványa volt. Aki népdalt csak. iskolai feladatként tanult (és únt meg), bejött reggel 1/2 8-ra a, főiskolára, hogy az első előadás előtt Gyuszi bácsival népdalt énekeljien. Volt;, aki milatta változtatott szakot, merít általa döbbent rá a művelődéstörténeit, a magyar múlt megismerésének szükségére és szépségére. Hétvégi szórakozásról könnyű szívvel mondtak le a főiskolások, ha Gyuszi bácsi Veiemben programot hirdetett. Ha ő szervezte, oda érdemes volt elmenni. Már akinek. Mert személye katalizátor is volt. A vele való kapcsolat mi­nősítést is jelentett egyúttal. Aki igazán kötődött hozzá, értékekhez kötődött. Mint ahogy jó üzletnek bizonyult az apránként való kiárusítása is azok szá­mára, akik méltatlanul élvezték jóhiszeműségéből fakadó bizalmát. Igazságtalanok volnánk hozzá, ha csak a tanárt látnánk benne. Veszprémi szabadművelődési korszaka után sokáig íróasztalhoz kötött tanácsi 'hivatalnok volt Vasban. De olyan hivatalnok, akivel kapcsolatba kerülve az ember elfe­lejtette, hogy hivatalban van. Szobájába nem ügyfelek jártak, hanem a mű­velődés szellemi értékeiben és mindennapos közügyeiben eligazodni kívánó népművelők, tanárok, akik minden jó elképzelés megértő segítőj'ét tapasztal­hatták benne. Sokszor csak utólag derült ki, hogy súlyos konfliktus rejtélyes megoldása a Megyei Tanácsnak ebből a bizonyos hivatali szobájából indult ki, az éppen jókor jött támogatás mögött a népművelés akkori szürke eminenciá­sa húzódott meg. Nekrológot kellett volna írnom, ehelyett az örökké icselekvő, szolgáló, se­gítő, embert, az elevent, a mosolygót vagy az indulatost, a viccelődőt vagy a szigorúan követelőt tudom felidézni magamban. Kiss Gyulának nem lehet szavakból síremléket állítani, őt nem lehet szoborrá merevíteni. A rá való gondolás deresedő fejű itanítványaiban, megőszült régi munkatársaiban is az ifjúságot, a lelkesedést, az értelmes munkát, a soha fel nem adást jelenti. Az „Ifjú szívekben élek" miad megvalósulását. Még mindig nem tudom elhinni, hogy meghalt. Sokszor azt mondom ma­gamban: „ezt holnap megbeszélem Gyuszival" {hiszen mással nem lehet). De ha kényszerítem magam, hogy elfogadjam halálának tényét, és arra keresek választ, ki is volt ő, csak találgatom, melyik vonása a meghatározó, de tudom, hogy önmagában egyik sem teljes: mint népművelő atyai barát volt — már fiatalon is — az atyai szeretetnek néha szigorúan kemény megnyilatkozásává! együtt. A tanár skatulyájába sohasem fért bele, mert a vásott kölyök vonásai­tól a prófétáig, a mágusig feszítette szét annak kereteit. Hatalmas tudása el­66

Next

/
Oldalképek
Tartalom