Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - IN MEMORIAM - Nagy Árpád: Dr. Kiss Gyula (1921—1986)

a magyar föld egy tájának, a magyar nép sorsának egy résaÉeÖe rajzolódott ki, és ebbe a képbe nem csúszhatott ihiibla. Ha igen, jag volt a vizsgázónak. Az, már Kiss Gyula titka marad, hogy miért inam hainagudtak irá a bukottak, imiért nem akart senki hiányozni az óráiról, miért emlegették őt szeretettel azok, akik remegő lábbal memitek vizsgázni hozzá. Az ő titka marad az, Ungaresca Táncegyütfes 15 éves jubilleiumi műsora utáni ünnepi együttlét, amelynek (egyetlen témája éjfél utánig is Gyuszi bácsi volt. Vagy,, hogy volt diákjlai, vagy a velemi tánctáborok régi tagjai miéirt kötőditek mindig oly mélyen hozzá. Miéit élt olyan elevenen bennük egy-egy tréfája, beugratása, mondlása, az általa megtanitott ének, a vele végiggyalogolt kilométerek, a tőle hallott gondolatok népről, magyarságról, hagyományokról. Művelődéstörténetet nála tanuló haiUgatóiban továbbra is ösztönző élményként anaradtiak meg; a fárasztó tokiak;, amelyekről illusztrált útinaplókkal (kellett beszámolniuk, a honismeretet nem pusztán könyvekből, hanem leiekkel és az izmaik fáradtságával tlarniulva. A 'Restről Szombathelyre került diák, aki sohasem hallott az Őrségről, szerelmese lett e tájnak, mert Kiss Gyula tanítványa volt. Aki népdalt csak. iskolai feladatként tanult (és únt meg), bejött reggel 1/2 8-ra a, főiskolára, hogy az első előadás előtt Gyuszi bácsival népdalt énekeljien. Volt;, aki milatta változtatott szakot, merít általa döbbent rá a művelődéstörténeit, a magyar múlt megismerésének szükségére és szépségére. Hétvégi szórakozásról könnyű szívvel mondtak le a főiskolások, ha Gyuszi bácsi Veiemben programot hirdetett. Ha ő szervezte, oda érdemes volt elmenni. Már akinek. Mert személye katalizátor is volt. A vele való kapcsolat minősítést is jelentett egyúttal. Aki igazán kötődött hozzá, értékekhez kötődött. Mint ahogy jó üzletnek bizonyult az apránként való kiárusítása is azok számára, akik méltatlanul élvezték jóhiszeműségéből fakadó bizalmát. Igazságtalanok volnánk hozzá, ha csak a tanárt látnánk benne. Veszprémi szabadművelődési korszaka után sokáig íróasztalhoz kötött tanácsi 'hivatalnok volt Vasban. De olyan hivatalnok, akivel kapcsolatba kerülve az ember elfelejtette, hogy hivatalban van. Szobájába nem ügyfelek jártak, hanem a művelődés szellemi értékeiben és mindennapos közügyeiben eligazodni kívánó népművelők, tanárok, akik minden jó elképzelés megértő segítőj'ét tapasztalhatták benne. Sokszor csak utólag derült ki, hogy súlyos konfliktus rejtélyes megoldása a Megyei Tanácsnak ebből a bizonyos hivatali szobájából indult ki, az éppen jókor jött támogatás mögött a népművelés akkori szürke eminenciása húzódott meg. Nekrológot kellett volna írnom, ehelyett az örökké icselekvő, szolgáló, segítő, embert, az elevent, a mosolygót vagy az indulatost, a viccelődőt vagy a szigorúan követelőt tudom felidézni magamban. Kiss Gyulának nem lehet szavakból síremléket állítani, őt nem lehet szoborrá merevíteni. A rá való gondolás deresedő fejű itanítványaiban, megőszült régi munkatársaiban is az ifjúságot, a lelkesedést, az értelmes munkát, a soha fel nem adást jelenti. Az „Ifjú szívekben élek" miad megvalósulását. Még mindig nem tudom elhinni, hogy meghalt. Sokszor azt mondom magamban: „ezt holnap megbeszélem Gyuszival" {hiszen mással nem lehet). De ha kényszerítem magam, hogy elfogadjam halálának tényét, és arra keresek választ, ki is volt ő, csak találgatom, melyik vonása a meghatározó, de tudom, hogy önmagában egyik sem teljes: mint népművelő atyai barát volt — már fiatalon is — az atyai szeretetnek néha szigorúan kemény megnyilatkozásává! együtt. A tanár skatulyájába sohasem fért bele, mert a vásott kölyök vonásaitól a prófétáig, a mágusig feszítette szét annak kereteit. Hatalmas tudása el66