Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)
1. szám - Urban Aladár: Batthyány Lajos emlékezte. Születésének 100. évfordulóján
hogy az első zászlóaljaknál minden tizedik önkéntes értelmiségi fiatal volt, akiket ősszel már tisztté lőhetett előléptetni az új alakulatoknál. így a honvédek első egységei a nemzeti tömeghadsereg mintájául szolgáltak. Vagyis a májusban kezdett szervezés olyan folyamatot indított el, amely páratlanul áll az európai 1848-as események sorában. Más forradalmakban a hadsereg a régi tisztikar és tábornokok kezén maradt, s azok 1848 ínyarán vagy őszén felszámolták a forradalmi változásokat. A magyar forradalom kivétel volt, s nemcsak visszaverte az 1848. őszi .ellentforradalmi rohamot, hanem ezzel az új katonai erővel, a honvédséggel 1849 tavaszán komoly katonai sikerekre volt képes. Ilyen előzmények ismeretében Batthyány szerepét is méltányolnunk kell a tavaszi hadjárat győzelmeiben .. . Az elmondottak lényeges részét alkotják az első magyar miniszerelnök munkásságának, de valójában nem kormányelnökd feladatköréből, hanem „kiegészítő" megbízásából fakadtak. De miként értékeljiük miniszterelnöki tevékenységét, amellyel kapcsolatban a korabeli ellenzéki sajtó többnyire azt kifogásolta, hogy Batthyány „gyakran jár" Bécsibe és Innsbruckba. Az alkotmányos uralkodó .és imániszterelnöke közötti rendszeres kapcsolat magától értetődő, de ezek az utazások kétségtelen/ül felhívták a figyelmet arra, hogy az uralkodó az ország határain kívül él. Batthyány látogatásai tehát egy idegen, bár alkotmányos enegedmiényeket tett dinasztiától való függés jelei voilltak. Ugyanakkor ezekre a látogatásokra részben nem tisztázott és királyi hozzájárulást igénylő kérdések miatt került sor, részben pedig éppen azért, hogy a királyt Budára hívják. (A német egység közelinek látszó megvalósulása esetére a Batthyány-kormány lehetségesnek tartotta, hogy a dinasztia a Birodalom másak felébe, Magyarországra helyezi át székhelyét.) A miniszterelnök útjainak értékelése tehát attól- függ, hogy milyen szándékokkal utazott az uralkodó székvárosába — és ott milyen eredménnyel járt. Biatthyánynak ezekre a látogatásaira — mint az országgyűlésen egy alkalommal rámutatott — mindig minisztertanácsi döntés alapján került sor, ahol egyben a küldetés célját is meghatározták. így május elejién Bécsben járva elérte, hogy Jellasicsot a magyar kormány iránti engedelmességre utasították, s a király kéziratban erősítette meg, miszerint a Magyarországon állomásozó katonaság a magyar hadügyminiszter alá tartozik. (Ez utóbbi igen lényeges, mivel a bécsi értelmezés szerint az 1848:3. te. nem érintette a Habsburg Birod'ailom bécsi központosítású —, így a magyar törvényhozásitól független — katonai szervezetét.) Június elején Batthyány az időköziben Innsbruckba menekült udvarnál kiharcolta, hogy Jellasicsot függesszék fel hivatalától és hogy az uralkodó szentesítse az Erdély uniójáról szóló törvényt. Július elején Bécsben járva János főherceggel, a császár alteregfo-jával kívánt tárgyalni, de erről az útról kevés ismeretünk van. Július végén János főherceg közvetítésével Bécsben Jellasiccsal targya.lt Batthyány, de a horvát követelések teljesíthetetlensége miatt ez eredménytelen volt. Ezt követően érkezett meg Radetzky észak-itáliai győzelmeinek, majd a fegyverszünetnek a híre, ami az udvar és a bécsi kormány magatartását azonnal egyértelműen ellenségessé változtatta, így Batthyány és Deák augusztus végi — szeptember eleji bécsi útja teljesen eredménytelen volt. A miniszterek a papírpénz kiboosájtásáról és az újoncozásról szóló törvények szentesítését akarták kieszközölni, valamint olyan királyi parancsot, amely egyrészt az országiban állomásozó katonaságot a szerb felkelők elleni harcra utasítja, másrészt megtiltja a készülődő horvát erőnek Magyarország megtámadását. Ismeretes, hogy Batthyányékkaí már nem tárgyaltak, s a tudtuk nélkül közben Budára megküldött osztrák államirat már az 5