Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - Urban Aladár: Batthyány Lajos emlékezte. Születésének 100. évfordulóján

súlyt kapott viszont az, hogy Batthyány milyen határozottan ragaszkodott Kossuth miniszteri megbízatásához. Kettőjük kapcsolata ugyanis ekkor és az elkövetkező hónapokban volt a legszorosabb, mint kiderült az Széchenyi április—májusi maiplójegyzeteiből. (Ez volt az, lamire egyébként Károlyi Árpád — aki Széchenyi naplóját ás kiadta — nem figyelt fel.) (Batthyány és Kossuth ugyanis teljesen egyetértenek .abban, hogy Magyarország és Ausztria az 1848. évi törvényekben meghatározott kapcsolatát — épp e törvények szellemében — tovább kell fejleszteni a Birodalmon belüli teljes 'önállóság, vagyis a perszonálunió eléréséig, amikor a két országot csak az uralkodó közössége kapcsolja egybe. Tudták, hogy ez nem történhet azonnal, de ez volt az a távlati és szerintük elérhető cél, amelynek érdekében munkálkodni kívántak. Ennek egyik látható jele volt az a kísérlet, amely az önálló magár külképviselet megteremtésére (első lépésként az osztrák konzulok mellé magyar személyek kinevezésére) irányul/t. 1848. évi tevékenysége során — mint említettük — Batthyány irányította az 1848:22. te. értelmében felállított nemzetőrség szervezését. Ezt az eredeti céljiait tekintve karhatalmi erőt a pozsonyi országgyűlésen a hadügyminiszter alá akarták rendelni, de végül ezt nem iktatták törvényibe. Értelemszerűen a feladat Szemere Bertalanra, a belügyminiszterre hárult volna. Az első Pesten tartott minisztertanácsi ülésen, április 15-én, azonban ezt Batthyány a belügyminiszter tehermentesítése érdekében magára vállalta. A döntés nemcsak Batthyány feladatait növelte, hanem azt is jelentette, hogy a „polgárkatonaság", mint karhatalmi erő a miniszterelnök rendelkezése .alatt állott. Az ő feladata volt, hogy a már megszervezett zászlóaljak élére parancsnokot állítson, kiképzőkről, s mindenekelőtt fegyverekről gondoskodjon. Ez utóbbiak biztosítása érdekében Batthyány még április végén aláírta a szerződést az újonnan alakult pesti fegyvergyár igazgatóságával. Mindezek a felaidatok nem a miniszterelnöki megbízatásból adódtak. így Batthyánynak az elnöki iroda mellett .külön hivatalt kellett szerveznie, az ún. Országos Nemzetőrségi Haditanácsot, amely a nemzetőrség kérdéseivel foglalkozott. A Haditanács közvetlenül a miniszterelnök irányítása alatt állott, s nem volt alárendelve — mint ezt Batthyány Mészáros Lázárnak értésére adta — a hadügyminisztériumnak. Ezt pedig úgy kell értelmeznünk, hogy a Haditanács egyenrangú volt más minisztériumokkal. Vagyis Batthyány a miniszterelnöki feladatok ellátása mellett valójában egy minisztériumi rangú (de az 1848:3. tc.-ben nem szereplő) szervezetet vezetett. Ez a Haditanács igazán akkor vált jelentőssé, amikor a honvédség toborozását és szervezését is intézte. Az 1848. évi honvédség szervezése május közepén indult, amikor a délvidéki szerb mozgalmak és a Szerbiáiból beözönlő fegyveres önkéntesek már komoly fenyegetést jelentettek, s a kormány pedig nem rendelkezett elegendő sorkatonasággal. Az önkéntesekből szervezett alakulatok felállításának gondolata megállapíthatóan Batthyány nevéhez fűződik. Ezt valószínűsítik Szemere Bertalan, Mészáros Lázár emlékezései és Jókai Mórnak a bujdosás idején írott, de csak az elmúlt évtizedben publikált naplója. A honvédség szervezése — amelyhez a miniszterelnök csak később nyerte el a kelletlen (királyi hozzájárulást — fontos lépés volt, mert az új zászlóaljak jóvoltából fiatalokból álló és megbízható haderő állott a kormány rendelkezésére. Az első tíz zászlóaj nam jelentett ugyan nagy erőt, de létük sok tanúisággal szolgált és ősztől ennek alapján szervezték az új, kizárólag honvéd zászlóaljak mintájára szervezett haderőt. Ezt nemcsak a kipróbált minta könnyítette meg, hanem az is, 4