Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - ADATTÁR - Szabó József: Bük és Csepreg cukorgyárai

részét be kellett zárni. Ezzel a magyar cukorgyártás visszafejlődött, pedig az addigi kísérletek 'bebizonyították, hogy hazánk éghajlati és talaj viszonyait sok helyen alkalmasnak találták a icukorrépa termesztésére. így történt, hogy már 1816-ban cukorgyártásunk szinte teljesen megszűnt és -csak 1830-as évektől kezdett isimét feléledni. A »megszűnés okait a répacukor magasabb árának, gyártási technikája lassú fejlődésének, a répa helytelen művelésének, a szükséges tőke hiányának, az utak korszerűtlenségének, legfőbb akadályát a cukorrépa hiányának tulajdonították, mivel megfelelő közlekedési eszközök nem voltak, és emiatt távolabbi vidékeikről nehezen lelhetett beszállítani a cukorrépát a .feldolgozó üzemékbe. A fellendülés a régi történelmi Sopron megye területén kezdődött el, aimikor 1837-ben herceg Eszterházy Pál, a híres Eszterháza birtokon alapított nagyobb cukorgyárat. 1847-ben pedig az említett Rupprecht János Sajtoskálon állított fel fiiókgyárat 'és innen Sopronba szállította fel a félkész anyagot. Ezek a gyárak főként saját birtokukon vagy bérelt földeken termelték 'meg a feldolgozáshoz szükséges répaimennyiséget. A magyar cukorgyártás fejlődése főként a szabadságharc után vett erősebb lendületet. Különösen a soproni terület tűnt ki ismét ezen a téren. Az ausztriai cükorgyártulajdonosok köziben Sajtoskálon, Petőházán, Osepregen, Alsó- és Felsőbükön földbirtokot vásároltak, amelyeken intenzív cukorrépatermesztést indították, és ezzel gyáraik működtetéséhez a szükséges mennyiségű nyersanyagot biztosították. Amikor pedig Sopron megye déli részét — a Répoe melliéke itenmákeny lapályát — vasúti főútvonal, az ún. Déli Vasút kapcsolta össze Béccsel és az Adriai tengerrel, ezen a területen egészen rövid idő alatt egyik cukorgyár a imásik után épült fel. Először 1954-ben Nagycenken, a Széchenyi — uradalom területén egy betéti társaság „Luft Antal és társa cs. k. szabadalmazott nagycenki cukorgyár" cég alatt telepet rendezett be, ímely 1855-ben kezdte meg üzemeltetését. A vállalatot az osztrák — sziléziaii származású, fredenthadli Luft Antal fémárugyáros hozta létre, melynek igazgatója Gomzalies Károly lett. Az 1860-as években tovább növekedett a soproni kerület cukorgyártása: Felső-Bükön, Csepregen, Petőházán, Kőhidán, Félszerfalván és Ginfalván épültek fel, az utóbbi kettői a mai Burgenland területén van. Mi főként az első kettővel: Felső-'Bük és Csepreg gyáraival, a Repce melléken levőkkel foglalkozunk. A cukorrépa-termesztés kiterjesztését az 1867-re megépített Déli Vasúttársaság vonala segítette, mely arra ösztönözte a Nagycenki Cukorgyár vezetőségét, hogy egy másik gyárat alapítson a Sopron—Szombathely vasútvonal mentén. Ennek felépítése helyéül a Repce partján 'fekvő Felső-^Büköt jelölték ki. Építését 1867-ben fejezték be, és a gyár szintén „íLuft Antal és társa" cég tulajdonát képezte. 1369-ben azonban „Nagycenki Cukorgyár Rt." nevet vette fél, és a cég igazgatója a imár 'említett Gomzalles Károly lett. A Nagycenktől délre fekvő földbirtokosok hamarosan megkedvelték és felkarolták a cukorrépatermel'ést. Ez lehetővé tette, hogy a felsőbüki cukorgyár felépítésével egyidőben, vagyis 1867-ben, Csepreg határában, Alsószaikony faluvégén, a büki gyártól alig 4 km-re „Sohöller Sándor és társai" cég egy másik cukorgyárat és finomítót állítson fel, mely hamarosan „Garstanjen Gustav és társai" birtokába ment át. > A büki cukorgyár a vasút közelségének köszönhette, hogy gyorsan fejlődésnek indult. A gyár 1867-ben 100 000 q répát dolgozott fel, és ez a mennyiség 1882-re 150 000 q-ra emelkedett. A gazdaságosság szempontjából a rész40