Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - MŰHELY - Kiss Mária: A honismereti munka elkötelezettje

közelsége nemcsak fiatalkori terveinek megvalósulását jelentették, hanem a történelem tudomány eredményeinek megismerését, elsajátítását. Célja volt, hogy a levéltárat helytörténeti bázisintézménnyé építse ki, ahol a források őrzésén kívül tudatos, tervszerű helytörténetírás művelése is folyik. A honismereti munka elkötelezettjeként tanította intézménye fiatal munkatársait, utánpótlást nevelve a következő évtizedekre. Tette ezt azzal a szándékkal és reménnyel, hogy a fiatalok újabb generációnak adják tovább a stafétabotot. Igazgatói működése során több olyan kiadvány látott napvilágot, amely lehetőséget biztosított helytörténeti publikálására és források megjelentetésére. Arra törekedett, hogy olyan alkotói-szervezői «gárdát tömörítsen e kiadványok köré, amely kelíő szakmai színvonalat biztosít a sokszor lenézett és nem egyszer tudománytalannak nevezett helytörténeti tanulmányoknak. Hasonló elgondolás vezette az 1958-ban szerkesztésében és közreműködésében megjelent Vas megye. „Helytörténeti tanuiknányok" című munka közreadásánál, amely elsőnek kísérelte meg egy hosszabb távon együttműködő szerzői közösség kialakítását. Irányítója volt a Helytörténeti Lexikon munkálatainak, a források feltárásának módszerét ő állította össze. A honismereti munka egyik jelentős eszköze, Vas megye helytörténeti folyóirata: a Vasi Szemle. 1945 előtt Pável Ágoston szerkesztésében készült, jó hírnévnek örvendő folyóiratot, 1958-ban újra indították. 1964-itői főszerkesztőjéül Horváth Ferencet nevezték ki. A folyóirat szerkesztési munkájának irányításával ismét olyan lehetőség adódott számára, amelyet kitűnően lehetett gyümölcsöztetni a honismereti munkáiban. A folyóirat tartalomjegyzékét ha átlapozzuk, a témák gazdagságával találkozunk. A tudomány minden területe képviselteti magát. Jól író, képzett szerzők biztosítása központi kérdést jelentett a főszerkesztő számára, de fiatal kezdő helytörténészek első szárnypróbálgatásának is helyet juttatott a periodika lapjain. A helytörténeti irodalmat gazdagította a Vasi Szemle Kiskönyvtára kettő, majd Vasi Szemle könyvtára néven 1966-tól megjelent öt kötet (Regős János, Buócz Terézia, Kovács Tibor, Kiss Elemér, Bíró Friderika munkái). Mindkét sorozat Horváth Ferenc közreműködésével, illetve szerkesztésében készült. Honismereti munkája nem állt meg a megye határainál. Szorgalmazta a regionális kutatásokat, azonos témák több megyében való feldolgozását. A szomszédos megyék levéltáraival — Győr-Sopron, Zala —, ilyen értelmű együttműködés megindult. Később a VEAB fogta össze a Nyugat-Dunántúlon folyó regionális (kuibatásiokait. Horváth Ferenc három évig ia VEAB Településtörténeti szakosztályának vezetőjeként dolgozott. Több előadást tartott a szekció szimpóziumain. Nemcsak a szomszédos megyékkel való együttműködésre törekedett, hanem országhiaitárokion túl, a szomszédos Ausztria Burgenland és Stájerország tartományával, vaiaiminit Jugoszláviából Szlovéniával és Horvátországgal épített ki kapcsolatoklat és szorgalmazta a közös tudományos kutatásokat. Vörös Károllyal, a Magyar Tudmányos Akadémia történettudományi Intézetének főmunkatársával tettek javaslatot Vas Megye Tanácsának a Mogersdorf Kultúrtörténeti Szimpozionhoz való csatlakozásra. Így nyílt lehetőség arra, hogy három ország közös rendezvényein vitassák meg a társadalomtudomány egyegy részterületének problémáit a pannon térség határain belül. 29