Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - MŰHELY - Kovács Jenő: A Répce mente krónikása. Bemutatjuk Szabó Józsefet

1960-ban magyar nyelv- és irodalomból s történelemiből tanári oklevelet szer­zett. Szakdolgozatát — „Bük község ma is élő népköltészeti hagyományai" — címen készítette és a főiskolán külön dicsérettel fogadták el. Tanulmányát to­vábbküldték az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra, ahol 3. helyezést ért el vele. Tulajdonképpen ezzel kezdődött ímeg (honismereti mun­kássága, amely nemcsak Vas megyében, hanem országosan is ismertté tette nevét. Sokoldalú tevékenysége — tanári, népművelői, honismereti — mellett pél­dás csiailádi életeit élt. 1948. augusztus 25-én vette feleségül Németh Jolán tanító­nőt, aki szintén a Büki Altalános Iskolában tanított 1941. november 23-a óta. Házasságukból 2 gyermek — Katalán és Gábor — született, ök szintén a pe­dagógusi pályát választották. 1954-től igazgatóihelyettes lett. 1061-fben „Kiváló Népművelő" kitüntetéssel 'ismeritek eil felettesei addigi munkáját, amelynek igazi értékét az általa taní­tott diákjainak tisztelete és ragaszkodása adja meg. A ,,Vasi Honismereti Közlemények" lapjain elsősorban a néprajzi és hon­ismereti munkásságáról emlékezünk meg. Az önkéntes gyűjtők, helytörténé­szek munkássága országos viszonylatban a felszabadulás óta 35 éves múltra te­kinthet vissza. /Ennek a munkának mindig voltak kimagasló egyéniségei, akik a maguk korára rányomták tevékenységük bélyegét. A nép- és honismereti tevékenységet az erdőművelésihez hasonlíthatjuk. Az elültetett fák magasra nőnek, majd elöregednék, aztán kivágják őket és újból kezdődik az erdőtele­pítés. A felszabadulás utáni újrakezdés ennek a munkának egy fellobbanó fázisa. Most ne menjünk vissza hosszabb időre, hanem csak ezt a néhány év­tizedet nézzük. A 35—40 évvel ezelőtt elindított munka az 1970-es években kiterebélyesedett és azóta miintha a művelőinek száma fogynia. Talán nem té­vedünk, ha azt mondjuk, hogy napjainkban lemenő ágon él tovább, mert a munka nagy öregjei egyre fogynak, az utánpótlás meg még nem jelentkezik olyan gyorsan, amint szeretnénk. Szabó József is egyik „öregje" a néprajznak és honismeretnek. Nevét ott találjuk az 1960-as évek gyűjtői és munkásai között. 25 óv alatt majdnem min­dig a pályázók élvonalálban volt. Pályázatainak, írásainak felsorolása oldala­kat itennie ki. Így csak összegezni próbáljuk, témájuk szeriint csoportosítva: Néprajzi tárgyú 19, 2600 oldalon, helytörténeti 17, 3200 oldalon, egyéb írásai 4, 200 oldalon. Nyomtatásban 17 cikke jelent meg az Országos Honismereti Híradóban, a Honismeretben, a Vasi Honismereti Közleményekben és a Vas Népében. Bük községinek ós a Repce mentének olyan kiváló ismerője lett, hogy a Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal vele íratta meg Bük község »illetve a Büki Gyógyfürdő történetét. A kisalakú könyvecske a nagyhírű gyógyfürdő első is­mertetője lett. írásai a Repce mentén élő népről, a települések mindennapi életéről és a történelmi múltról szólnak. Témái kissé bővebben: a paraszti élet, a gazdálkodás menete és eszközei, szókincse, az állattenyésztés, cselédek ós zsellérek sorsa, a népi játékok, a népi színjátszás, szokások, falutörténet, is­kolatörténet, termelőszövetkezetek története, a népi táplálkozás, ruházkodás, szőlőművelés, stlb. Földrajzi nevek gyűjtése, magyarázata, múltbéli események története, stb. ízelítőül legyen elég ennyi. Ügy gondolom, hogy Csaba Jósika bácsi mellett talán ő a legeredfményesfob Vas megyei munkása a néprajznak és a helytörté­netnek. Tevékenységéért 1977-lben Sebestyén Gyula emlékérmet, 1980-ban pe­dig Ortutay Gyula emlékérmet kapott. Ezeket az érmeket az országos viszony­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom