Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - Balogh Gyula: Adatok Batthyány Lajos elítéltetéséhez

vetkeztében kezét kificamította, miért is vissza kellett vinni a hegyfalui kastélyba, .ahol 8 napig ápoltatott, s azután pedig elutazott. Még most is többen vannak abból az időből, kik tanúi voltak a nemes gróf 8 napi szenvedésének, s kegyelettel mutatják a szobát, a helyet a hegyfalui kastélyban, hol Batthyány Lajos kézficamának múlását ki tudná megmondatni, mily gondolatok között várta. A felkelt népség Vidos József kormánybiztos vezetése alatt még azon napon Meszlenig nyomult előre, s egy része ott, más része pedig Szombathely vidékén táborozott. Todorovics az est beálltával — látván a meszleni és szombathelyi irányban messze felcsilláimló őrtüzeket —, nehogy Roth és Filipovics sorsára jusson, éji 12 órakor felszedte sátorfáját s (megváltoztatva előbbi irányát, Lékán át stájer teirüíleitre menekült. Ez volt Todoraviics uram híres vargabetűje. Batthyányt felgyógyulása után a közügyek újra a (fővárosiba szólították, hol imiiinit tudjuk, 1849 január végén Wiindiisiohgrätz foglya iőn. Budáról biztosabb helyre akarván szállítani foglyait az osztrák hatalom, Batthyányt április havában többedmiagáival Székesfehérváron, Veszprémen, Jánoslházán, Sárváron és Kőszegen át La'ibaiohba [Ljubljanába] vitték. Köztudomású dolog, hogy Jánosházán a grófot a népfelkelés meg akarta szabadítani, s csak Batthyánynak személyes megnyugtatására állt el szándékától. Hanem azért Kőszegen még egy kis félelmet kellett kiállnia a kísérő katonaságnak. Amiint ugyanis a városban elterjedt a hír, hogy a foglyokat hozzák, mindenki sietett a jeles honfiak látására. A tanulóifjúság, s ezek között nagyobb számmal az egyenruházott árvaházi ifjúság egészen a sobafcfalui [kőszegfalvi] malomig ment eléjük. Amint a foglyok ide érkeztek, s a kíséretet vezénylő tiszt az árvanövendékeket megpillantotta, nemzeti haderőnek tartván őket, egy dzsiidás tisztet küldött hozzájuk, hogy megjelenésük okát tudakolja. Amint felvilágosítást nyert, az ifjúságot minden udvariasság nélkül hazautasította. A menet továbbhaladván, az ifjúság oldalvást körvette azt. Haladás közben Baitthyány egy iif júit magához szólított s néhány nyájas szót váltott vele. A gróf látszólag még Kőszegen is derült kedélyű voillt, íbiszen sejtése sem lehetett laizon égbekiáltó igazságtalanságról, mely néhány hónappal utóbb rajta elkövettetett. Mihelyt Batthyányt elfogták, összes vagyona is azonnal zár alá vétetett. Az ikervári uradalom zártartájáivá Rohonczy Ignác Sopron és Vas megyei cs. kir. biztos Berzsenyi Miklós megyei számvevőt nevezte ki, kinek tiszteletdíját utóbb Cziráky [János] pozsonyi kerületi főbiztos évii 800 pengőforintban állapította meg. Ha való — .amint kételkedni nem lehet — a zárgondnok ez időről szóló jelentése, úgy a grófi javak ez időben nem voltak a legrendezettebb állapotban, ami felett bizonyára nem fogunk csudálkozni, ha tudjuk, hogy Bathyány e mozgialmas két év alatt miniden idejét a közügynek szentelte; ha tudjuk, mily mostoha sorsra szokott az ekként lezárolt vagyon kerülni. A zártartó úgy tapasztalta, hogy a grófnak tetemes adósságai voltak, pénzt azonban, melyből a kamatok fizetendők lettek volna, az uradalmi pénztárakbian nem volt. Részint a mostoha termés, részint a robotok és dézsma megszűnése, s a nagy adó miatt a jövedelmiek annyira megapadtak, hogy 20 000 forintot kellett kölcsönvenni a tisztviselők fizetésének, a nyugdíjaknak, kamatoknak s gazdasági folyó kiadásoknak fedezésére. Ezeken felül terhelte az uradalmakat a grófné és három gyermekének eltartása is. A grófné azt követelte a zártartóságtól, hogy részére lakásul az iker11