Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Völgyes Ferenc: Harasztifalu a Batthyány család birtokában

volt szüksége, eladott, vagy. elzálogosított egy falut. A falvak a jobbágyokkal együtt adásvétel tárgyát képezték. Nem kérdezte meg őket senki, hogy melyik földesúr szolgálatában akarnak állni. Panaszukat és kérésüket sem hallgatta meg senki. 1610 és 1620 között készült az az összeírás a körmendi uradalomhoz tartozó faivakról, mely részletesebb képet ad Harasztifaluröl is. Magyarul íródott, nehezen olvasható. A névszerinti összeírásban 25 jobbágy neve szerepel. A telkeik nagyság szerinti megoszlása köztük a következő: egész telek 6, fél telek 17, háromnegyed telek 1, és negyed telek 1. A szöveges részből kitűnik a rétek és legelőik hiánya. Legelőket a Zrínyi uraságitól bérelitek. Az északon szomszédos Nagyíkölked és Szentpéterfa a Zrínyiek és Erdődyek birtoka volt. Érdekes a szövegnek az a része, mely biztosítja a jogot a földesúrnak, hogy a szolgálat nemteljesítése esetéin elveheti a jobbágyok házát és földjét. Az 1620. évi összeírás szerint a faluban 24 család élt. Megoszlásuk a következő: kétökrös gazda 9 család, négyökrös gazda 8 család, és igaiereje nincs 7 családnak. A falvakban a lélekszám növekedése a jobbágytelkek elaprózódását eredményezte. Egyre kevesebb lett az egész telek és szaporodott a fél és negyed telkiek száma. 1635-bem a telkek száma már 33 volt. Egész telek 4, fél telek 14, negyed telek 15. A jobbágyokon kívül még két zsellércsalád is élt a faluban. Az 1639. év újra változást hozott a falu életében: Batthyány Ádám zálogba adta a falut Gorup Jánosnak. „Rohoncz, 1639. február 9. Batthyány Ádám testimonálisa. Nemes Gorup Jánostól bizonyos szükségeirle 150 gráci tallért, 60 másféle tallért, 315 aranyat és 140 Ft-t vett fel, mellyekért Gorup Jánosnak és feleségének zálogba adja Hartasztifalut 33 jobbágycsaláddal együtt."

2 A visszaváltás napját Németújváron 1639. március 21-én kelt okmányban Szent Márton napja és Karácsony közötti időben határozták meg. A visszaváltás azonban nem történhetett meg. A falu földesura még 15—20 év múlva is Gorup János volt. Az 1646-han végzett összeírás szerint tovább növekedett a falu. Jelentősien nőtt a lélekszám. 1610 körül 25 család élt a faluban. 1646-ban viszont már 39 családot írtak össze: „Egész telkes 3 család. Fél telkes 19 család. Negyed telkes 14 család. Zsellér 3 család."3 1646 egyházi vonatkozásban is jelentős esztendő a falu életében. A négy horvát falu: Horvátnádalja, Felsőberki, Haraszti és Nagykölked jobbágyai egy horvát papot fogadtak. Ünnepélyes beiktatására Nagykölkeden került sor 1646 augusztusában. A beiktatás után történt verekedésről Nemsem István a következőket jelentette Batthyány Ádámnak: ,,A iharasztifaluiak Kölkedre mentek a horvát pap beiktatására. A bíró távoztával a kölkediek megtámadták a harasztiakat és összeverték őket a két falu határának vitatott pontjai miatt. A kölikedi tiszttartó volt az, aki viszályt szított a két falu lakói között."

4 A két falu között éles határviták folytak, erdőirtásokból nyert földek, legelők miatt. Többször került sor tettlegességre is. A haraszti jobbágyok földesuirulktóil kértek védelmet. A földesúr 1654. június 12-én kelt leveléből is kitűnik ez, melyet a kölikiedi urakhoz intézett: „Haraszti jobbágyai találának meg bennünket supplicatiojok által, melyben jelentik, hogy kelmétek miatt már szinte igyefogyottakká kényszeríttetnek lenni és maradhatatlanoikká a határ miatt, mivel a kölkedieket reáj ok szabadítván, kelmétek űzik, kergetik, verik őket."

5 1651. március 10-én kelt az a levél, melyben Franohich Gáspár hivatalosan 97