Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

Székely András Bertalan: Pável Ágoston és a magyarországi honismeret

mond, a fővárosi intézmény igazgatója, akinek hatására már a húszas évek derekán sokak érdeklődése a paraszti porták szerkezeti felépítése, főleg annak tüzelőberendezése felé fordult.

6 Pá vei Ágoston — nagy valószínűséggel Bátky ösztönzésének köszönhetően — első idevágó tanulmányát épp a trianoni határok között maradt nyolc szlovén falu tüzelőberendezéséről, lakáskultúrájáról tette közzé.

7 Egyéni kutatásai természetesen nehezen választhatók el a muzeológusétól, a legtágabb értelemben vett népszolgálattól. A néprajzi tár állományát egy évtized alatt csaknem a kétszeresére gyarapítja.

8 Gyűjtései úticéljául a tágabb régió népéletének „kincsesbányáit": a vasi és zalai Vendséget, Csepreg környékét, Göcsejt és a szívéhez talán legközelebb álló Örséget választja. „Örségi képek" című 19364>an közzétett dolgozatában Győrffy István szempontjai szerint az egyes portákat nem önmagukban, hanem a társadalmi-természeti környezetükkel való kölcsönhatások bemutatásával tárgyalja, egyben a helyi népnyelv szépségeit is felvillantva. További, e tájhoz kötődő tanulmányai

9

, az 1936—43-as évekből származó, kéziratban maradt, s később is csak részben közzétett nagyszámú feljegyzései

10 a népi köles-, hajdina- és lentermelésről, a mosási és gyűjtögetés! módokról pótolhatatlan értéket képviselnek. „A magyarság néprajza" kiegészítéseként táji monográfiák egymásraépülő sorozatának a terve lebegett a szeme előtt, amely az őrség, majd egész Vas megye területét átfogta volna. Országosan is példaadó vállalkozása teljes véghezvitelét az ismert történelmi körülmények megakadályozták, de forrásértékű részeredményei alapját képezhetik egy majdani szintézisnek. Magyar falukutatóként olyan szakemberek dolgoztak a keze alatt, mint Tálasi István és Kardos László. Egyik tanítványa, Káss Gyula így emlékezik vissza egy táborozásukra: „Fölényes táj-, tárgy- és emberismeretét a Táj- és Népkutató Intézet szalafői kutatótáborában volt módunk személyesen is megcsodálni 1940 nyarán: a „vend király" — így becéztük magunk között fiatal egyetemisták — úgy járt a szerek világában, oly otthonosan, úgy ismerte nemcsak a roppant összetett paraszti munka ezernyi részfeladatát, s temérdek eszközét, de adatközlőinek, a Visontayaknak és Zsohároknak, a Bitáknak és Tamaskóknak személyes életét is, úgy, oly természetességgel azonosult a bakhátas határban verítékező őrségi nép gondjaival, hogy rá kellett döbbennünk: tulajdonképpen itt, a természettel viaskodó, roppant kemény paraszti világban érzi otthonosan magát, itt mozog igazi elemében."

11 A nép önismeretének elmélyítésére támogatja falumúzeumok létrehozását, mert — saját szavai szerint — „roppant fontos, hogy minden faluban létesítsenek ilyen kis helyi érdekű és jelentőségű gyűjteményt."

12 A Szlovénvidéken „mintafalut" kíván létesíteni, sőt a szombathelyi múzeumfalu gondolatát is először ő veti föl 1940-ben, amely az egész néprajzi tár anyagának otthont adhatna. „A skemzenszerű népi ház házmestereként faragó pásztorembert szeretne alkalmazni, akinek faragványaiból, valamint a gelencsérek, fazekasok, munkáiból, hímzésekből áldandó kiállítást és vásárt lehetne a népi háziban fenntartani."^ A páveli életmű egyik legfényesebb fejezetét témánk szempontjából is a Vasi Szemle jelenti. Az 1933 tavaszán megindított folyóirat célja „Vas vármegye helytörténetének s Dunántúl kulturális problémáinak szolgálata a legtágabb értelmezésben".

14 A második évfolyamtól már főszerkesztői feladatkört ellátó Pável Ágoston tehát a kezdetektől regionális kitekintésű, a szaktudományok és a művelt nagyközönség számára egyaránt értékes periodikum megteremitésén fáradozott. „Űj címlapunk griffimadaras vexilluma a savariai ,legio 8