Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

Székely András Bertalan: Pável Ágoston és a magyarországi honismeret

Pável Ágoston felavatja az Afrika-kutató Magyar László emlékoszlopát lanceariorum' sárgaszegélyű és pirosköldökű pajzsával száll harcba Savariának, Pannónia Superior székhelyének a modern Mába nőtt kulturális értékeiért. Ennek a Savariának a gyepűit azonban elképzelésünkben messze kitoljuk a mai vármegyének határain is túl Pannónia legszéléig" — vallja egyhelyütt.

15 S valóban: a tizenegy évfolyamot megért természet- és társadalomtudományi szemle országos, sőt nemzetközi tekintélyre tett szert. Jellegét tekintve vitathatatlanul honismereti: az urbanisztikától a nyelvészetig, az archeológiától a botanikáig, az iskolatörténettől a szépirodalmon át a népművelés napi gondjaiig mindent felvállalt, ami a térség ismeretéhez valamiképpen hozzájárulhatott. Űj — sajtóorgánum szervezésében szokatlan — közművelődési formák (liceális előadások, kiállításszervezés, emléktáblák, emlékművek állítása) meghonosításával szerencsésen ötvözte az ismeretterjesztés és a lokálpatriotizmus elemeit. A tárgyi anyag begyűjtésén túl a szellemi örökség megmentését célzó önkéntes néprajzi gyűjtőhálózat kiépítését is neki köszönhetjük Nyugat-Dunántúlon. Felismerve a népi önismeret, a regionális hagyományokra és sajátosságokra épülő azonosságtudat hiányát, széles körű mozgalmat teremt a műveltségbeli fehér foltok csökkentésére. Már folyóirata első számában rovatot indít Tulipántos láda címmel. Programadó írását elsősorban a falvak értelmiségének — papoknak, tanítóknak, jegyzőknek — szánja: „Itt van a nép! Ezer éve itt van és még mindig nem ismerjük eléggé. Életét nem érezzük a magunk életének, gyökereit a magunk éltető gyökereinek, problémáit a magunk problémáinak, értékeit a magunk kincsesedésének (.. .) A Vasi Szemle lehetőségei igen szerények. Mégis, hogy ezen lehetőségek határain belül se érhessen bennünket a kötelességmulasztás vádja — elé tesszük tulipántos ládánkat és szép 9