Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

MŰHELY - Feiszt György: „ ... mi a jövőnek dolgozunk ...". Bemutatjuk Pomogyi Józsefet

tött anyag zömét eleinte Sárvárra vittük, de később és ma már, csak azokat a tárgyakat, amelyeket mi nem tudnánk biztonságosan és szakszerűen őrizni. Múzeum a faluban.. . a kezdeményezés országos hírű volt. A sajtó felkapta, még a minisztérium is felfigyelt rá. A főosztályvezető-helyettes, Kovács István személyesen jött el megnézni. Gratulált a munkához, elismerését fejezte ki, ugyanakkor azt tanácsolta, hogy a továbbiakban csak a faluval annak teljes keresztmetszetével foglalkozzam. Akkoriban ugyanis még tájoltam is, jártam a környéket, onnan is gyűjtögettem, szedegettem az anyagot." Pomogyi József megfogadta a tanácsot és példamutató alaposságú feldolgozó munka dossziéit adja a kezembe. Bennük a falu összes lakója, névsorok, házak, nemek, kor szerinti felsorolása. Ki hol és mit dolgozik, milyen iskolát végzett. Valóságos kis szociográfia. így derül ki, honnan származik a falu népe. A születési helyek 59 települést mutatnak iá táblázatiban. De részletes és százalékos kimutatás tartalmazza a vezeték- és keresztnevek gyakoriságát. Megtudhatjuk például azt is, hogy mit ették a faluban. „1974 tavaszán — folytatja — egy héten át leírattam a gyerekeikkel, hogy ki mit eszik. Az összesítéseknél a következő számok tűnnek ki: reggelire 29 féle, ebédnél 76 féle, vacsoránál 78 féle étel fordul elő a családoknál. Hozzá kell tennem, hogy az időzítésem sem volt véletlen. Húshagyó kedden kezdtem az adatrögzítést, mivel a falu vegyes vallású, így a böjtös szokásokra is következtetni lehet. Tíz évvel később ismét szerettem volna elvégezni a felmérést, de nyugdíjban lévén a kollégák segítségére szorultam. Sajnos nem tették meg, hogy a geresdi iskolásokkal egy héten át ezt a néhány adatot leíratták volna. A gyűjtés, az adatok megszervezése nem könnyű feladat. A kívülálló talán nem is gondolja mennyi vesződséggel jár, mennyi utánjárást igényel valamit pontosan megtudni, egy helytörténésznek fontos dátumot feljegyezni. Például, melyik napon kezdik a búza aratását? Oda kell figyelni. A sok gép csak jönmegy, de egyikre sincs ráírva, honnan és miért. Persze az ember nem vesz észre mindent. Nem vettem észre pl., hogy a faluban mikor szűnt meg a rozstermelés. Arra emlékszem csak, hogy az üzletben megjelent egy alkalommal a rengeteg szivacsmatrac. Nagyméretűek, egész ágyra valók. Nem írtam fel a dátumot és ez hiba, mert akkor tűntek el a szalmazsákok, mivel nem lehetett már zsúpszalmához jutni. Ezek az új búzaszalmák nem jók, mert rövidek, törekesek, és a falusi népnek ki kellett valamit találni, hogy mit tesz az ágyába. A boltos észnél volt, százasával hozatta ezeket 3—4 alkalommal is, napok alatt elfogytak. A másik a kosárfonás. Valamikor minden házban fontak kosarat, mia már csak egy ember csinálja, üzletszerűen. A múltkor amikor nála jártam, készen volt vagy háromezer darab. Jönnek a tsz-ek, vállalatok, azok viszik tőle. A falubelieknek azonban ingyen adja. A múzeum részére is félretettem egyet, hogy ebben az évben ilyen kosarat kötöttek, fontak. A mindennapi élet, a felhasznált anyagok, tárgyak változásait jól nyomon lehet követni például azon, ha a falusi bolt leltáraiból évente legalább egyet leír az ember, akkor rögtön látható, hogy mi az az árucikk, ami eltűnik a készletből és mi az ami belép. Sajnos, sokszor nehéz a szándékomat megértetnem, hiszen én nem visszaleltározni vagy ellenőrizni akarok. Engem csak maga a tárgy érdekel és hogy mennyi az egységára, ez pedig végül is nem titkos. Van a községben egy csapadékmérő. Ezt nem én ellenőrzöm, de az év végén leírom az adatokat és grafikonon összesíteni, mint a hőmérséklet ingadozást, amelyet naponta a minimum—maximum hőmérőmről olvasok le. Néha a tsztől eljönnek, hogy mutassam meg. Ügy látszik fel tudják használni. Már régóta gondolkozom azon. hogy jó lenne egy szélsebesség mérőt is szerezni a meteo37