Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

MŰHELY - Pete Györgyné: „Egy „virágozó asszony" Vas megyében. Beszprémy Józsefné népi iparművész portréja

tőség, amit újra kell teremteni, amiben az Ö képességei, egyéni alkotói tehetsége kibontakozik." így jellemzi dr. Fél Edit, a népi textilkultúra országosan elismert néprajzi tekintélye, Margit néni több évtizedes tevékenységét, akivel szintén egy országos továbbképzésen ismerkedett meg a 60^as évek közepén. Beszprémy Józsefné lelkesedését, ügyszeretetét két történet is szemléletesen mutatja: amikor a debreceni múzeumban dolgozik, s a munkatársak ebédidőben távozván be akarják csukni a kutatót, Margit néni inkább „bezáratja"' magát, semhogy a munkát abbahagyja. A másik eset is hasonló: 1964-ben Hoffer Tamás a Néprajzi Múzeum anyagából a továbbképzésen bemutatott egy mintát, a ritka és régi vasi gyapjúhímzésekből, ő annyira lázba jött, hogy lemaradt a csoporttól, ebédelni sem ment, a további programok sem érdekelték azért, hogy lerajzolhassa a mutatott mintát. Az 1960-as éveket országosan a népi-paraszti kultúra reneszánszaként is jellemezhetjük. Ekkor indult el az a folyamat, mely hagyományaink újraértékelésével a népművészeti mozgalomnak új lendületet adott. 'Népzenei együttesek alakultak, elindul útjára az évtized vége felé a „Röpülj páva", táncházak szerveződnek, mlagalakul a Fiatal Népművészek Stúdiója, tárgyi oirmáiló, díszítőművészeti szakkörök és népművészeti nyári táborok kezdik meg tevékenységüket. E mozgalom lényegét a hagyományokban fellelhető archaikusabb réteg megismerése, a hiteles megformálás és előadásmód igénye jellemzi, azon formák újraértelmezése, átlényegítése, melyek környezetünk részeivé válhatnak, segítenek jelenünk 'megfogalmazásában, kifejezésében. A népművészet összeköt bennünket hajdani magunkkal, múltunkkal, s hidat teremt jelenünkön át jövőnk felé. Beszprémy Józsefné ezt hittel vallja és lankadatlanul dolgozik ez ősi örökségünk felfedezése, átörökítése, terjesztése ügyében. A gyűjtőmunkával párhuzamosan szorgalmasan dolgozik, a különböző kiállításokon, pályázatokon mindig más és más feldolgozásokkal, új „mustrákkal" — iminta- és motívumszerkesztéssel — jelentkezik. S az elismerés nem marad el: díjak, kitüntetések sorozata mutatja, hogy a szakma felfigyelt és számon tartja tehetséges és hozzáértő munkáit. 1973-ban az I. Országos Népművészeti Kiállításon bronzplakettet, 1975-ben ezüstplakettet, 1977-ben pedig aranyplakettet nyert. 1976ban elnyerte a megtisztelő népi iparművész címet. 1978-ban a Mezőkövesden Kis Jankó Bori emlékére rendezett országos kiállítás arany fokozatát, I. díját nyerte, s a következő évben az Országos Népművészeti Kiállítás legnagyobb díját, a gránátalma díjat vette át. 1980-ban érte az a keveseknek, csak a legjobbaknak járó kitüntetés, hogy a Dunántúlról másodikként a megyében elsőként megnyerte a Kis-Jankó Bori díjat a XIV. Országos Hímző Emlékpályázatra beküldött dunántúli szabadrajzú hímzéssel készült, 2 méteres falvédő tervezéséért. Erre így emlékezik vissza: „Ketten mentünk, ketten kaptuk, a tervet kivitelező Kálmán Tibornéval, aki gyermekkorában az én szakkörömbe járt. Gyesen volt, megkeresett, megtetszett neki a tervem, s kivarrta. A zsűri a változatos öltéstechnikát, a fehér hímzést, s a hímzőfonalból elkészített vertcsipkés lezárást díjazta." Ezt a díjat még három követte: 1981-ben az V. Országos Népművészeti Kiállításon ezüstplakett, 1983-ban és 1985-ben aranyplakett díjak.. Feldolgozó és újraalkotó tevékenysége nyomán született munkáinak gyűjteményét az elmúlt évben rendezte kiadásira. Dunántúli szabadrajzú hímzések címmel, s 1987-ben várja megjelenését. A 79 darabból álló rajzgyűjtemény egyedi jelentőségét, értékét a könyv ajánlásában dr. Fél Edit ágy jellemzi: „Ebben a könyvben egészien különleges rajzgyűjiteménnyiel lepi meg a varrni kedvelőket a szerző, Beszprémy Józsefné. Az utóbbi évek viszonylag bő mintafüzet ter33